A napokban a mobiltelefonomon megkeresett egy hölgy, aki NAV adóellenőrzés miatt szeretett volna a cég ügyvezetőjével beszélni. Egy vidéki vonalas telefonról hívott, ezt kicsit furcsálltam, de kíváncsian hallgattam, hogy most éppen miért van adóellenőrzésünk, mit kell tegyünk, illetve kapcsoljam-e tovább a pénzügynek, akik valójában illetékes az ügyben. Aztán mielőtt szót kaphattam volna, hamar kiderült, hogy a hölgy valójában nem adóellenőrzés miatt hív, hanem éppen hogy azt akarja nekem elmondani, mit kell csinálni ahhoz, hogy ne kapjunk adóellenőrzést. Aztán az is hamar kiderült, hogy valójában nem is ő fogja elmondani a nélkülözhetetlen információt, hanem egy, a témával kapcsolatos lapot promótál, amit most hihetetlen (ezt a szót használta) kedvezménnyel lehet előfizetni az eredeti összeg feléért. A hölgy egy előre betanult szöveget darált gépiesen egy szuszra, hogy a végére feltegye a kérdést: „Ugye mostanra már biztosan sikerült az Ön figyelmét is felkeltenem hihetetlen (megint ezt a jelzőt használta) ajánlatunkkal.” Mivel eddigre már sokadszorra szerettem volna elmondani neki, hogy ne nekem ecsetelje a részletes infókat a lapról, hanem annak, aki nálunk valójában az ilyen pénzügyi tevékenységekért felelős, csak annyit mondtam: Egyáltalán nem!. Ez láthatóan megakasztotta az előre betanult szöveget, erre nem volt válasza, így kevésbé gépiesen csak annyit mondott: De miért is nem? Ez volt az a pillanat, amikor úgy határoztam, nem osztom meg vele a valós indokokat, és azt sem árulom el neki, hogy kinek a nevét és telefonszámát adtam volna meg korábban a kollégák közül, ha erre lehetőséget ad nekem és legalább egyszer levegőt vesz, hogy ne keljen illetlenül félbeszakítanom. Így arra kértem, a weboldalunkon megtalálható központi e-mail címemre küldje el az ajánlatukat, tegyen bele egy kontakt személyt telefonszámmal, majd ha érdekel valakit a cégtől az ajánlat megkeresi őt. Persze nem hagyta annyiba, nevet kért, hogy ő kereshesse inkább az illetőt, de aztán belenyugodott a történtekbe, barátságban elbúcsúztunk egymástól.
Hamarosan megjött a levél, persze a kért kontakt nélkül, majd néhány napon belül egymás után 3-4 alkalommal is megpróbáltak újra felhívni. Elhatároztam, ha 5-ik alkalommal is hívnak, felveszem a telefont. Így történt, hívtak, felvettem, az értékesítő hölgy kicsit rosszallóan megjegyezte, hogy már régóta próbálnak elérni, mert korábban jeleztem, hogy elő szeretnék fizetni a lapra (?), és most ezért hív, miben segíthet. A válasz gyors volt, segítségét kértem abban, hogy telefonszámom örökre kikerüljön a híváslistájukról, egyszersmind visszavonva hozzájárulásomat, hogy a jövőben valaha megkeressenek üzleti ajánlatukkal. Őszinte megdöbbenéssel kérdezte, hogy mi a baj? Csak annyit tudtam tanácsolni neki, hogy kérdezze meg attól a kolléganőjétől, aki korábban beszélt velem, akitől kértem, hogy ne keressenek, majd mi megtesszük, ha érdekel minket az ajánlat, és aki képtelen volt egy kontaktszemélyt megadni a saját ajánlatukhoz, és aki ezek szerint helyettünk úgy döntött, hogy elő akarunk fizetni a lapra. Biztosan be tudják azonosítani a telefonszámom alapján. Elnézést kért, és udvariasan elköszönt. Így nem lettünk előfizetői a lapnak a hihetetlen ajánlat ellenére sem.
Azóta többször eszembe jutott, hogy vajon hibáztam-e, és vajon ha egy jobban kvalifikált értékesítő talál meg, aki nem csak gépiesen elhadarja a kötelező szöveget, hanem képes meghallgatni azt, akinek el akarja adni a portékáját, és felismeri a valós igényeket, esetleg kap egy nevet+telefonszámot ahhoz, akinek ez valóban segítheti a munkáját, vajon előfizettünk volna-e az ominózus sajtótermékre? Sosem tudom meg, egy biztos, az „adóellenőrzéses” felütés sokkolóan zseniális volt, rögtön eljutott a döntéshozóig, kár, hogy ezzel már nem tudott mit kezdeni.
