A társadalmi célú hirdetések egy külön műfajnak számítanak a reklámszakmában. Eleve egy körülhatárolatlan terület, ráadásul kevesen és keveset áldoznak rá. Ha mégis valami látványos produktum születik, akkor rendszerint van valaki vagy valami a háttérben.
A társadalmi célok elősegítése érdekében sugárzott reklámfilmekkel, óriásplakátokkal, bannerekkel leginkább az adóbevallás benyújtását megelőző hetekben találkozhatunk. Az alapítványok fel szeretnék hívni magukra, pontosabban tevékenységükre a figyelmet, hiszen sokan ekkor döntik el, milyen nemes célnak szentelik (ha szentelik) adójuk 1%-át. A klasszikus reklámfilmek mindent vivő párosa, a kutya és a gyerek itt más aspektusban szerepel, sajnos mindkettő „profilba” vág. Szomorú szemű, beteg vagy éhező gyerekek, kidobott állatok néznek vissza ránk a hirdetésekből, társadalomból kivetett hajléktalanok próbálnak újra bebocsátást nyerni a „paradicsomba”, daganatos betegek szorulnak a segítségünkre. Sok közhasznú szervezet nem engedheti meg magának a horribilis reklám- és médiaköltségeket, még akkor sem, ha az ügynökségek kedvezőbb óradíjjal számolnak, vagy teljesen ingyen bocsátják rendelkezésükre a kreatívot. Előfordul, hogy híres emberek (színészek, médiaszereplők) is kiállnak egy-egy jó ügy mellett (bár ebben a kategóriában szinte mind az), de a nagy cégek és a média részéről sajnos nem jellemző ez az önzetlen támogatás. Amikor az 1%-os kampányok lecsengenek, már csak elvétve futhatunk bele társadalmi célú hirdetésekbe, többnyire valamilyen államilag szponzorált (dohányzásellenes, drogprevenciós, egészségügyi szűrővizsgálatról tájékoztató stb.) témában, pedig egész évben lenne mit mondani…
A kreatív szakma is nyitott egy kis társadalmi munkára, a leves- és mosóporok, a bank- és intim betétek után külön öröm, ha olyan a téma, amivel lehet azonosulni. Olyan problémákra irányíthatják rá a figyelmet, amelyek közvetlenül vagy közvetve szinte mindenkit érintenek. Végre nem kell a „jól bevált” vizuális elemekkel és a csontig lerágott, áltudományos szófordulatokkal apellálni, hanem elő lehet állni merészebb ötletekkel is (persze nem az öncélú scamekre gondolok), ráadásul olyan dolgok is megengedettek, amelyek gazdasági reklámtevékenység esetén nem. Lehet sokkolni, borzongatni, elgondolkoztatni. Persze ésszel kell(ene) mindezt tenni, nehogy a gyerekek olyasmivel szembesüljenek, ami árt a lelküknek, személyiségfejlődésüknek. Emiatt rendszeresen támadják is a TCR-eket, nem kis fejtörést okozva ezzel a Reklámetikai Bizottságnak. A témától függően bizonyos szpotokat csak meghatározott napszakban sugározhatnak a tévécsatornák, de az óriásplakátok, köztéri hirdetések esetében a jó ízlés határain belül kéne maradni, hiszen azokat nem lehet este 10-ig eltakarni. A BTL eszközök ritkábban jönnek szóba TCR esetén, pedig költségeit tekintve mindenképpen gazdaságosabb a vonal alatti megjelenés, ráadásul a gyerekek is ritkábban futhatnak bele, ha a szülő kordában tartja a szörfözést. (Valójában persze nem TCR-től kell óvakodni, hanem attól, amire figyelmeztet.)
Maradva az internetnél, a lánclevelek, közösségi oldalak, fórumok, blogok térhódításával sok emberhez eljuthatnak a társadalmi célú üzenetek, ráadásul az eszköz arra is lehetőséget kínál, hogy a felhasználók egyből véleményt alkossanak, megvitassák, illetve terjesszék a látottakat. Az egész cikk apropója is egy blogon felfedezett brit közlekedésbiztonsági videó, amelyben kivételesen nem fröcsög a vér, nem hal meg senki, mégis üt. Ódákat lehetne zengeni róla, de egyszerűbb megnézni itt. A blogon komoly indulatokat kavart a film, a nézők a mondanivalóval is egyetértettek, persze mindig akad egy okostojás, aki megkérdőjelezi a biztonsági öv hasznát. Igen, lehetnek kivételek, ezerből egy esetben. Kicsit olyan ez, mint a dohányosok szent embere. Ha a láncdohányos Gipsz Jakabnak kutya baja a cigitől, pedig elmúlt már 80 éves, akkor nekik sem lesz. De térjünk vissza a közlekedésbiztonsági videókhoz, amelyekből a neten egy szép kis sorozatot fűztek össze, kizárólag erős idegzetűeknek. Személy szerint én jobban kedvelem a tragédia lehetőségét csak érzékeltető, kifinomultabb, hullamentes megközelítéseket, vagy a humoros formában csomagolt mondanivalót. Utóbbira remek példa látható itt.
A filmek sorát még hosszan lehetne folytatni, hiszen minden témában születtek, születnek emlékezetes alkotások. Furdal a kíváncsiság a hatékonyságukat illetően…
