Egy-egy nagyobb hipermarketben vásárolva úton útfélen belebotlik az ember valamilyen termékkóstoltatásba. Számtalan fajta ételt és italt kínáltak már így kisebb-nagyobb sikerrel, de legutóbb a zöldség-gyümölcs osztályon szólított meg egy leányzó, aki arra buzdított, hogy kóstoljam meg a „Pink Lady”-t. Pink Lady jelen esetben egy alma volt, amit felszeletelve, fogpiszkálóra szúrva kínáltak. Elsőre szokatlan volt, mert gyümölcsöt utoljára piacon kóstoltam, de azt nem ily módon szervírozva, viszont az ötlet kifejezetten tetszett. Gondoltam is, hogy ezt más hasonló termékek esetén is meg kéne csinálni. Lelki szemeim előtt már láttam is a felszeletelt paradicsomokat, paprikát, de még a krumplit is, utóbbit főzve vagy sütve fajtája szerint.
A kínáló pult egyébként gusztusosan nézett ki, akárcsak az alma, aminek nem csak a kinézete volt jó, hanem az íze is, ezért vásároltam is volna belőle. Na, ezzel már gond volt, mert az alma nem volt kapható. Mivel az egész osztályon nem találtunk belőle, de még a hűlt helyét sem, kérdésemre a szomorú válasz az volt, hogy elfogyott. Természetesen ez előfordulhat, és végtelen készlettel sem lehet készülni, de túl sokszor találkoztam már ezzel a problémával, ami miatt úgy sejtem, hogy sokszor nem készülnek fel a kóstoltatás időpontjában megfelelő mennyiségű vagy jól elhelyezett készlettel, pedig ha eléri célját a kampány, és sikeresen vásárlásra ösztönzik az embereket, jó lenne, ha nem a készlethiány szabna gátat az értékesítésnek.
