Az izlandi Landsnet cég még 2008-ban nemzetközi pályázatot írt ki a magasfeszültségű villanyoszlopok áttervezésére. Ezt hallva egy amerikai tervezőpáros fejéből fantasztikus ötlet pattant ki, bár a valóban nagy ötletekhez kreatívan gondolkodó megrendelő is szükséges…
Évtizedek óta ugyanolyan monstrum oszlopokon fut az áram a világ minden táján. Valószínűleg ezt a látványt unhatta meg az izlandi cég néhány alkalmazottja, ezért egy tervezői versenyt hirdettek, amely, valljuk be, PR-fogásnak sem utolsó, főleg annak tükrében, hogy még napjainkban is lánclevélként terjed az interneten az egyik pályamű.
Izlandon minden lehetőség adott az alternatív energiatermelésre, a drótokban futó áram 80%-a geotermikus eredetű. A 140 vulkánt és számtalan, turistacsalogató gejzírt felsorakoztató, különleges ország villanyoszlopait tekintve sem lehet átlagos, ezért az amerikai tervezőpáros sajátos ötlettel állt elő: Jin Choi és Thomas Shine fémóriásokat „alkalmazott” drótfogónak. Az emberi testet öltött, közel 50 méter magas villanyoszlopok azon túl, hogy izgalmas látványt nyújtanak, számos variációs lehetőséget rejtenek. Az azonos alkotóelemekből felépülő fémalakok mozgékony „izületeiknek” köszönhetően képesek alkalmazkodni a tájhoz. Léphetnek, mászhatnak, kinyújthatják a karjukat. Az egymás mellett álló alakok karjuk és fejük elmozdításával a másik felé fordulhatnak, kezet foghatnak, sőt, még térdre is borulhatnak.
Az ötlet idén a Bostoni Építészeti Társaság Unbuilt Architecture versenyén is díjat nyert. Az egyedi látványtervre sokan felfigyeltek, talán egyszer valóban ilyen fémóriások szegélyezik majd az utunkat. Költségkímélő megoldásként, gondolom, csak a forgalmas helyeken szabnák át az oszlopok fizimiskáját, és ha a szolgáltató jól akar járni, egyből reklámfelületté nyilváníthat bizonyos testtájakat. A mellkast például remekül lehetne molinózni, a lábra márkás cipő, a fejre logózott sapi, a kézbe üdítő, kávé, hamburger, jégkrém kerülhetne, de ha igazán stílszerűek akarunk lenni, akkor a legjobb választás egy energiaital.
