Egyre több ismerős arc tűnik fel a reklámokban. Az ismert és népszerű emberek komoly meggyőző erővel bírnak, bármihez is adják a nevüket. A reklámozóknak megéri „megvenni” őket, de vajon nekik is megéri eladni magukat?
A hasonló tulajdonságokkal bíró termékek közül minden gyártó szeretne kitűnni. Egyedi termékelőny híján azonban valami, pontosabban valaki máshoz kell nyúlni. Például, keresni kell egy ismert személyt, aki a nevét adja a termékhez. Ki a legjobb befektetés? Természetesen azok a színészek, sportolók, médiaszereplők, akiket szeretet és tisztelet övez, akik hitelesek az emberek szemében. Persze őket a legnehezebb „megkaparintani”, mert sokan közülük elutasítják a reklámokban való szereplést. Velük legfeljebb csak társadalmi célú hirdetésekben találkozhatunk, melyek nem ártanak a hírnevüknek, sőt… (pl. Dobó Kata, Csányi Sándor – Hospice Alapítvány). Az ismert emberek egy másik csoportja sokáig ellenállt a kísértésnek (és a sztárgázsinak), de egy idő után megtört a jég, és – talán azért mert jobban kinyílt a hirdetők pénztárcája – manapság egyre több híresség reklámoz, nemritkán családi körben. Például Pécsi Ildikó, Tahi Tóth László és Jakupcsek Gabriella mosóport, Vikidál Gyula bútort ,Vágó István hitelterméket, Kásás Tamás mobilszolgáltatót, Egerszegi Krisztina tejdesszertet, Hernádi Judit margarint, Kamarás Iván pedig fertőtlenítőszert népszerűsített. A reklámozóknak általában megéri őket szerepeltetni. Igaz, hogy busásan meg kell fizetni a sztárokat (több millió forintot kérnek/kapnak egy-egy reklámszereplésért), ám közismert emberekkel a termékek is jobban eladhatóak. Miért?
Egyrészt, mert ezek a reklámok – a bennük szereplő hírességek miatt – figyelemfelkeltőbbek a többinél. A sztároknak egész egyszerűen hitelük van. Az emberek azt feltételezik, hogy ők csak megfontolt döntéseket hoznak, és ha X vagy Y ezt a terméket használja, akkor az csak jó lehet. Emellett nagy a kommunikátori vonzerejük, a célcsoport hagyja magát befolyásolni általuk. Nem utolsósorban pedig a fogyasztók a termék megvásárlása és használata által bekerülhetnek egy olyan világba, ahová mindig is vágytak, azonosulhatnak példaképeikkel. Ha valaki olyan parfümöt használ, mint Celine Dion, egy kicsit úgy is érezheti magát, mint Celine Dion. Amíg az illat és a lila köd el nem száll…
Azután ne feledkezzünk meg azokról sem, akik a hírnevüket nem a tehetségüknek köszönhetik. Meglepő módon velük is mindent el lehet adni, különben nem lenne annyi Paris Hilton parfüm a piacon, és Mary Zsuzsiról sem tudnánk, hogy mennyi baja van a műfogsor-ragasztókkal. A celebek véleményem szerint egy másik kategóriába tartoznak, bennük nem csalódik az ember, ha meglátja őket egy reklámban. Azon sem lepődök meg, ha egyikük-másikuk utólag mentegetőzik a szereplés miatt, vagy megideologizálja a dolgot. Gianni felőlem nyugodtan járhat a Lidlbe, Erdélyi Mónika fogyhat az étrend-kiegészítőkkel, Hajós András vehet Tibi csokit vagy mobilnetet, Südi Iringó esküdhet a Schollra, Gombos Edina pedig a bababarát falfestékre. Hogy ők mennyire hitelesek, az már más kérdés.
A celebekkel legjobban a pletykalapokat, a női magazinokat és a tévéműsorokat lehet eladni (Ezek megőrültek!; Celeb vagyok, ments ki innen!; Vacsoracsata stb.) A legviccesebb az, hogy még a legnépszerűbb női magazin is él azzal az eladást fokozó eszközzel, hogy a címlapon szereplő sztárral az újság hasábjain belül csak egy fiktív interjú (vagy még az se) olvasható. Az emberek – így is, úgy is – veszik a lapot, mint a cukrot, hiszen kinek van ideje/lehetősége az újságosnál vásárlás előtt olvasgatni?
Ha már a „sztároknál” tartunk, felmerül a kérdés, lehet-e a hatást tovább fokozni? Igen, például úgy, hogy a reklámozott termék és a reklámozó között létezik valamiféle kapcsolat, hiszen egy sportolónak jobban elhisszük, hogy az általa ajánlott edzőcipő felülmúlhatatlan, hiszen ő biztos sokat „kipróbált” már (ez persze nem biztos, hogy így van). Azonban nem kell mindenáron erőltetni a relevanciát, mert rosszul is elsülhet a dolog. Én például nem hiszem el, sőt, kínosnak tartom, hogy Kovács Lázár rászorul egy levesalapra.
Az ismert emberek szerepeltetését tehát jól meg kell gondolni, mert ha nem hiteles az, amit mondanak, akkor nem éri meg őket választani. Az is érdekes szituációt szül, ha egy reklámszereplő valamilyen botrányba keveredik (ld. Tiger Woods, vagy hazai példánál maradva Nyuszómuszó férje, alias Magyar Attila). A balhé sokszor nem tesz jót sem a saját, sem pedig az általa reklámozott termék (cég) hírnevének. Előfordul, főleg Amerikában, hogy milliós szerződéseket bontanak fel a híresség botrányos viselkedése miatt. A dolog pikantériája, hogy Paris Hilton korántsem érne ennyit a botrányai nélkül. Bár a botrányhősnő nyilván ezentúl sem gyerekeknek szóló zabpehelyreklámokról fog ránk mosolyogni.
