Egy újabb őrület külföldi mintára, bár, ha jobban belegondolunk, nem az az őrült, aki így próbál étkezni, hanem az, aki nem így teszA Belga sörözőkben megszokott dolog fél vagy 1 méter sört rendelni. Ez annyit tesz, hogy különböző csapolt sörökből kisebb mennyiségeket pohárba töltenek, és felsorakoztatják előttünk fél vagy 1 méter hosszan. Persze nem kell megijedni, a fél méter sör 1,2 litert takar, az 1 méter pedig pontosan 1 literrel többet. Ha azonban ebből a gyakorlatból indul ki a kedves olvasó, el kell, hogy keserítsük. A címben foglalt 50 kilométeres diéta nem az egymás után feltálalt ételkülönlegességek tányérhosszát jelenti, hanem egy egészséges, környezettudatos és helyi termelőket támogató táplálkozási módot, melynek lényege az 50 km-es körzeten belül termelt élelmiszerek fogyasztására való törekvés. A mozgalom hazai követői egy nyereményjátékot is hirdettek azok számára, akik vállalják, hogy egy hónapon keresztül helyi forrásból szerzik be mindennapi betevőjüket. 3 szinten lehetett beszállni az október elején meghirdetett játékba. A kevésbé bevállalósaknak csak heti 3-4 nap főétkezéseire kellett koncentrálniuk, és az alapanyagokat nagy bevásárlóközpontok helyett a helyi piacokon, közeli őstermelőktől beszerezniük. Ez annyit tesz, hogy csak idényzöldségeket és gyümölcsöket lehetett fogyasztaniuk. Persze nemcsak erre kellett figyelniük, hanem arra is, hogy a pékárut a közelben süssék, és a tehenet is inkább Etyeken és ne az Alpokban fejjék (már amennyiben budapesti versenyzőről van szó). A helyben (50 km-es körzeten belül) sütött pékáru természetesen nem egyenlő a Fornettivel! A haladók és szuper haladók azonban nem érhették be ennyivel, nekik arra is ügyelniük kellett, hogy a pékségben kenyérsütéshez használt liszt, élesztő stb. szintén a közelből származzon. Ami a legnagyobb fejfájást okozta a versenyzőknek, az a cukor, só, kávé, tea, hús, tojás beszerzése. Ugyanis kávé- és teacserjét csak a Travel Channelen láthatunk élőben, a legközelebbi sóbánya cirka 300 km-re található, és hazánk egyetlen, működő cukorgyára sem a szomszédban, hanem Kaposváron leledzik. Hús és tojás még csak-csak akad az agglomerációban, bár azt meg az ANTSZ nem nézi jó szemmel, ha a piacon a pult alól valaki tanyasi csirkét árul. De aki keres, az talál! És a szervezők sem hagyják magukra a résztvevőket, a honlapon számos beszerzési helyet találnak a hiperekhez szokott játékosok, recepteket olvashatnak, és azt is megtudhatják, mivel helyettesíthetik azokat az élelmiszereket, melyekről nem tudnak lemondani. A teát pl. gyógyfüvekkel, a cukrot mézzel, egyedül a sóra nincs igazi alternatíva, de a napi bevitel csökkentésével is kiegyeznek az ítészek. Aki ennek ellenére tilosba téved, az sem esik ki a játékból, a honlapon ugyanis „meggyónhatja” bűneit.
A diéta résztvevőit persze nem csak a nyereményjáték motiválja, hanem saját egészségük megőrzése, és az akcióval ráadásul a helyi termelőket is támogatják. Arról nem is beszélve, milyen közösségkovácsoló ereje van egy ilyen kezdeményezésnek, ugyanis a résztvevők a szervezőkkel karöltve támogatják, segítik egymást. Blogolnak, recepteket, ételfotókat osztanak meg egymással, ezáltal a városban tapasztalható elidegenedés mértéke is csökkenhet. A Földkelte csoport tagjai azonban még ennél is tovább mennek, közösségi kertet művelnek Békásmegyeren! Ez a játék remek alkalom arra, hogy a „diétázók” megismerkedjenek az őstermelőkkel, hiszen bizonyított tény, hogy egy piacon sokkal többet kommunikálnak egymással az emberek, mint egy szupermarketben.
Forrás:
