Az úton-útfélen illegálisan kiragasztott hirdetések hatékonysága megkérdőjelezhető, mégis sokan (magánszemélyek és cégek egyaránt) élnek ezzel az olcsónak tartott hirdetési lehetőséggel. De vajon mit lehet tenni a városképet elcsúfító vadplakátok ellen?Mindenki másképp csinálja… A Fővárosi Közterület-felügyelet pénzbírsággal kívánja jó útra téríteni a tilosban járókat. A hirdetések kihelyezőinek ezentúl a papír-, fénymásoló- és ragasztóköltségekhez nemcsak a plakátragasztó órabérét kell hozzáadnia, hanem még legalább 30 000 forintot. Ugyanis ennyire bírságolhatják a tetten ért, villámkezű ragasztóbajnokot vagy azt a céget, magánszemélyt, akinek a hirdetését megtalálják.
Valóban vannak a városnak olyan pontjai, ahol több az egy négyzetméterre jutó hirdetés, mint cigarettacsikk, és egyik sem vet jó fényt ránk. De a hirdetők bizakodóak, különben nem „frissítenék” folyamatosan elrongyolódott papírkáikat. 
A körforgásból gyakorlatilag csak azok kerülnek ki, akik megtalálták a”vevőt”, azaz kínálati oldalról már nem tudnak többet nyújtani. Ha megvan a lestrapált, többgyerekes anyuka, a korrepetálásra szoruló nebuló, az elveszett kutya gazdája. De a nyelv- és autósiskolák, ingatlanosok stb. gyakorlatilag folyamatosan hirdetnek. Bevallom, magam is ragasztgattam pár alkalommal a környékbeli utcákban, de mentségemre legyen mondva, hogy a jó szándék és nem az üzleti érdek vezérelt. Az utcán talált és átmenetileg befogadott 65 kilós berni pásztor pár nap alatt felfalta a havi kosztpénzt, ezért gyorsan kellett cselekednem. Szerencsére sikerrel jártam, és akkor még az FKF emberei sem érezték szívügyüknek a város plakátmentesítését. Gondolom, sem az elkóborolt házi kedvencek gazdái, sem a megtalálói nem örülnének a pluszköltségeknek. Vagy talán ilyen esetekben az FKF méltányossági alapon eltekint a bírságolástól? Lehetséges, de egy szó, mint száz, tényleg nem szép látvány a sok, papírfoszlányos pózna, villamosmegálló, fatörzs. Ez utóbbi nemcsak városképi, környezetvédelmi szempontból is kifogásolható. A felügyelet emberei azért egy menekülőutat hagytak a „bajba jutottaknak”: aki önként leszedi a hirdetéseit, az megúszhatja a pénzbírságot.
Szerencsére nemcsak az FKF vette fel a harcot a vadplakátolók ellen, hanem beszállt a küzdelembe a BRFK, a Fővárosi Közterület-fenntartó, a Fővárosi Főügyészség és néhány civil szervezet (Szeretem Budapestet Mozgalom, City Guardian) is.
A Szeretem Budapestet Mozgalom például évek óta küzd a graffitik és az illegális hirdetések ellen. Hullámokban tisztítják 
meg a várost, és már komoly sikereket is elkönyvelhettek, bár mindennek csak ideig-óráig örülhetnek. A mozgalom elnöke jogszabály-módosítást is kezdeményezett, hogy a vadplakátolók ne bújhassanak ki a felelősségre vonás alól. Tapasztalatuk alapján a legtöbb illegális „ragasztmányt” ingatlanirodák helyeztetik ki városszerte, közülük is a legnagyobb „szemetelők” a Duna House, a Central Home és a Tipp Ingatlan. A nagyok mellett persze a kicsik is szorgalmasan ténykednek, Pasarét környékén pl. magányos özvegyasszony reszketeg kézírását mímelő hirdetésekkel szembesültek az önkéntes városszépítők.
A vadplakátok elleni küzdelem persze nem új keletű, sajnos azonban kevés hatékony fegyver állt, áll a városvédők rendelkezésére. Évekkel ezelőtt például a Nagykörút pesti oldalán lefestettek több mint 300 lámpaoszlopot egy olyan speciális festékkel (technikával), melyen nem fog sem a graffiti, sem a plakátragasztó. Az útszakasz oszlopainak átfestése cirka 7,5 millióba került, de az öröm nem tartott sokáig. A Kisgazdáknak sikerült először fogást találniuk a lámpaoszlopokon, és lelkiismeret-furdalás nélkül teleragasztgatták aktuális hirdetményükkel a „vadplakátbiztos” felületeket.
