Az előző részben taglalt és a cikkírók által fájlalt fogyasztói befolyásoláson (a fogyasztó vegyen több terméket tőlem, én meg adok neki ajándékot) túl a tanulmány még kiemeli, hogy az álnok hirdetők nem átallják elkérni a programban, akcióban részt vevők adatait, esetenként még kötelezővé is teszik az adatszolgáltatást a részvételhez, ezáltal mindenféle titkos dolgot megtudnak az adott vásárlóról, sőt, ezzel vissza is élnek. Nézzünk csak ennek is a mélyére. Rögtön adódik a gondolat, hogy a megadott adatok pontosan milyen kört is ölelnek fel. Az esetek túlnyomó többségében ezek pusztán a fogyasztó elérhetőségi adatai (név, lakcím, e-mail cím, telefonszám), kiegészítve néhány olyan kérdéssel, amely jobban segít beazonosítani, hogy ki is az adott cég vásárlója (életkor, családi állapot, érdeklődési kör), sőt, az igazán körmönfontolt és mohó cégek még azt is megkérdezik, hogy egyébként milyen terméket szeret vásárolni és abból mennyit fogyaszt általában.
Aztán a cégek ezt a sok adatot, ha ügyesek és okosak, arra használják, hogy un. fogyasztói profilokat képezzenek, és a fogyasztókat a nekik releváns üzenettel érjék el. Ez köznapi nyelven azt jelenti, hogy olyan levelet, eDM-et, vagy telefonhívást kap a vásárló, ami jó esetben felkelti az érdeklődését, hiszen a küldőnek is jól meghatározott érdeke, hogy ne a vakvilágban lövöldözze üzeneteit drága pénzért, hanem azoknak, akik, majd vásárolnak is tőle. Ez biztosan egy win-win szituáció, ha valaki mégis úgy érzi, zaklatják a felesleges üzenetekkel, akkor a törvény által jól meghatározott módon, bármikor egy egyszerű viszontválasszal örökre leírathatja magát a levelezési listákról (és azokról a személyre szabott kedvezményekről, amit mondjuk csak az levelezési listán szereplő ügyfeleknek ajánlanak fel). A tanulmányban idézett vásárlók(?) mindegyike elégedetlen, hogy zaklatják őket folyamatosan számukra teljesen felesleges ajánlatokkal. Innen csak azt tudom üzenni nekik, hogy tudatos fogyasztóként vagy ne adják meg adataikat (ha erre mód van), vagy a nyereményjáték lezárása után kérjék adataik törlését a gyűjtött adatbázisból. Azt mindenestre érdemes mérlegelni, hogy egy ilyen törlési kéréssel éppen abból azokról az újabb akciókról nem fog értesítést kapni, amiben ő maga jelentkezett, és éppen arról a termékről nem fog híreket hallani, amit egyébként megvásárolt. Összetett a problémakör, bölcs döntést kíván.
Ezt a bölcs gondolkodást hiányolom a hasonló jellegű tanulmányok készítőinél is, őket arra bíztatnám, hogy legközelebb kérdezzék meg mindkét oldalt, és elemezzék a fogyasztói oldalon várható hasznát is egy ilyen akciónak, ne hagyják figyelmen kívül a fáktól láthatatlan erdőt sem.
Összefoglalóul arra szeretném felhívni a tisztelt olvasók és tanulmányírók figyelmét, hogy ma már nagypolitikai szinten is elismerik vezetőink (a tervgazdaság leomlása után 23 évvel némiképpen megmosolyogtató módon), hogy egy piacon tevékenykedő üzleti vállalkozás profitot akar termelni, ne csodálkozzunk ergo azon, hogy a termékgyártók, forgalmazók nem csupán szívbéli jóságból árulják portékáikat és szervezik fogyasztói akcióikat. Vegyük azt és attól, akit mi tudatos vásárlói döntésünk alapján kitüntetünk bizalmunkkal és pénztárcánkkal.
Forrás:
http://divany.hu/shopaholic/2012/11/22/megeri_ravensburgerert_tankolni/
