A közvetlen kereskedelem szép példájával találkozhatunk a budapesti Barát utcában. Egy itt összeverbuválódott baráti társaság minőségi borokat „forgalmaz”, a boltinál jóval kedvezőbb áron. A hagyományos kereskedelmi láncszemek kihagyásával a kistermelő és a különlegességekre vágyó vásárló is jól jár.
A közvetlen kereskedelemről nekem elsőre a „Szedd magad!” akciók jutnak eszembe. A friss gyümölcstől roskadozó kosarak, a degeszre tömött gyomor és a lakásban napokig terjengő lekvárillat. Mennyivel jobb érzés a nekünk tetsző termést leszüretelni, ahelyett, hogy a zöldséges jóindulatában kellene bízunk.
A szerencsésebbeknek szép emlékű osztrák kirándulások is bevillanhatnak a közvetlen kereskedelem hallatán, hiszen a régi rendszerből 50 dolláros valutakerettel kiszabadulva nyugati szomszédunknál találkozhattunk először az ún. becsületkasszával. Ki-ki a kertjében megtermelt gyümölcsöt, zöldséget, virágot kirakta a háza elé egy kis asztalkára, és szabad volt a vásár. A vevőnek még csak be sem kellett csengetnie az adásvételhez, egyszerűen elvette, amire szüksége volt, és otthagyta az árát. Mi pedig azon szörnyülködtünk, hogyan van ehhez bátorságuk? Hiába, máshoz voltunk, vagyunk szokva.
Manapság egyre több olyan kezdeményezésről hallani, amikor a termelő közvetlenül a vásárlóhoz juttatja el a portékáját. Így számos, klasszikus kereskedelemben megszokott, ám jelentősen árnövelő láncszem kihagyható. Nem kell központi elosztóhelyekre vinni az árut, megspórolhatóak a szállítási, csomagolási és árusítóhelyi költségek (pl. a boltok működési költségei, az alkalmazottak bére, a géppark, a polcpénz stb.) A kereskedők, közvetítők haszna így nem épül be az árba, ráadásul sokkal környezetbarátabb a közvetlen kereskedelem (nem kell központi elosztóhelyekre szállítani és agyoncsomagolni az árut). Hogyan lehet mindezt a gyakorlatban megvalósítani? Például baráti összefogással.
A hetedik kerületi Barát utca borkedvelő lakói önkéntes alapon oldják meg a bor beszerzését, szállítását, terítését. A szekszárdi Vesztergombi család minőségi borait árulják ismerőseiknek, barátaiknak, kedvező áron. A híres Vesztergombi Remete borok ugyanis több ezer forintot kóstálnának a kereskedelmi forgalomban. A metodika egyszerű. Havonta összeírják a rendelést, egyikük leugrik a borokért, amelyek egy házaspár lakásában landolnak, a vásárlók hozzájuk becsengetve juthatnak hozzá teljesen legálisan, áfás számla ellenében a havi boradagjukhoz. A megrendelők köre napról-napra bővül, hiszen, aki megkóstoltatja e nemes borokat barátaival, az gyakorlatilag meg is „fertőzi” őket a kiváló minőségű ital iránti rajongással.
Hogyan néz ki a termékpaletta? A vásárlók legtöbbször Remete Cuvée-t rendelnek, amely másfél literes palackokban érkezik. Ez az úgynevezett gasztronómiai kiszerelés, üvegenként 800 forintért. Literenként négyszáz forintért kannás kiszerelés is kapható, természetesen nem „kannás minőségben”. A hagyományos hét decis palackok már többe kerülnek, de áraik így is messze elmaradnak a boltiaktól.
A közvetlen kereskedelem esetében az emberek önként, a saját hasznukra vállalják, hogy felveszik egymással a kapcsolatot, megoldják a szállítást, és megszervezik az átadást – ezzel megtakarítják a közbeeső költségeket. Így mindkét fél, a termelő és a vásárló is jól jár. A termelő ugyanis a nagykereskedelminél magasabb áron értékesítheti a termékét, és nincs kiszolgáltatva felvásárlói láncolatoknak. A fogyasztó pedig jó áron, jó minőséget kap, ellenőrizhető forrásból. Mindezek tetejébe a vásárlásával biztosítja a termék fennmaradását, és segíti a termelőt abban, hogy biztos megélhetéshez jusson.
Forrás:
