Hamarosan Brazíliában érezhetjük magunkat, Sao Paulóban ugyanis már 2007-ben betiltották a köztéri hirdetéseket.
A tengerentúlon nem bonyolították túl a dolgot. Mennie kellett mindennek, az óriásplakátoknak, a citylightoknak, a járműreklámoknak, lekerültek a hirdetések a villanyoszlopokról, betiltották a szórólapozást, meghatározták a cégtáblák és az üzletfronton elhelyezett hirdetések méretét. Sao Paulo polgármestere egyszerűen megunta a sok „szemetet”, és egy 11 milliós nagyvárosban csak ilyen drasztikus lépéssel tudott rendet teremteni. Tóta W. Árpád ekkor még nem hitte, hogy hasonló nálunk is bekövetkezhet. „Magyarországon nem kell attól tartani, hogy a brazil radikalizmus felforgatja a köztéri piacot. Mi ettől védve vagyunk, csak sajnos nem azért, mert óvatos és felvilágosult nemzet lennénk, amely ódzkodik a végletes megoldásoktól. Nem vagyunk azok, viszont korruptak igen. Itt nem lesz plakáteltakarítás, akárki kerül is hatalomra. Még az illegális plakátok is maradhatnak, hogyisne maradhatnának. Már amennyiben a helyben győztes párt házicégéhez tartoznak. A clean city legfeljebb a többiekre vonatkozik. ”
Márpedig bekövetkezik. Hamarosan. A közúti közlekedésről szóló törvény módosítása értelmében a jövőben tilos villany-, telefon- és egyéb oszlopokon, illetve a közúton, valamint a közút lakott területen kívüli szakasza mellett reklámtáblát, reklámhordozót és egyéb reklámcélú berendezést elhelyezni. Mielőtt a közterületi reklámhelyeket értékesítő cégek munkatársai felkötnék magukat az első lecsupaszított villanyoszlopra, egy jó hírrel is megörvendeztették őket: az utak mellett lehetnek reklámtáblák! Ám egy aprócska kiegészítéssel már egészen más a leányzó fekvése: igen, lehetnek, de a közúttól 50 méterre, az autópályától pedig minimum 100 méterre, a méretük pedig nem haladhatja meg a négy négyzetmétert. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs értelme az utak mellett reklámozni, mert mire az autós távcsővel ráfókuszál a távoli tereptárgyra, már bele is rohant a szembejövőbe. A hatósággal pedig nem érdemes packázni, mert akinek a telkén a rendelkezést követően is ott virít az óriásplakát, az félmilliós bírságra és bontási munkálatokra számíthat.
Hasonló sokkhatás érhette anno a brazil kollégákat, a szigorú rendelkezéseknek mégis voltak pozitív következményei. Bár a reklámügynökségek és a hirdetők 133 millió dolláros bevételcsökkenésre és 20 000 állás megszűnésére hivatkozva azonnal tiltakoztak a rendelet bevezetése ellen, a „tisztogatás” mégis megkezdődött. Az utcakép a hirdetések eltűnésével fokozatosan átalakult. Rég elfeledett épületrészletek láttak napvilágot ott, ahol pénzt és időt nem kímélve teljesen eltüntették a hirdetéseket, és rendbe hozták az épületeteket, de arra is akadt példa, hogy csak a plakátot távolították el, az otromba vasszerkezetet hátrahagyták. A gyorséttermek és benzinkutak hatalmas emblémái szőrén-szálán eltűntek, de nem kegyelmeztek a reklámtörténeti kuriózumnak számító hirdetéseknek és cégfeliratoknak sem. A hirdetőipar ezzel párhuzamosan új irányt vett, a köztéren „elszórt” összeget például internetes megjelenésekre, közösségi médiára, indoor eszközökre fordították, fordítják. Meglepő módon még a reklámszakma is elégedett a jelenlegi helyzettel. Mindebből tehát még akár valami jó is kisülhet, amellett, hogy talán kevesebb lesz a figyelmetlenségből adódó koccanásos baleset, a városképet elcsúfító, igénytelen hirdetés és a szemét.
A következő kis videó azt mutatja be, miképpen változott meg az utcakép a rendelkezést követően Soa Paoloban:
Forrás:
