Az utóbbi időszakban a magyar piacon is találkozhattunk összehasonlító reklámokkal, és a hozzájuk kapcsolódó elmarasztaló ítéletekkel. Pedig lehet összehasonlítani, a jogszabály lehetővé teszi, megvannak azonban ennek a jogi és etikai keretei.
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egy 2011. novemberi szakmai prezentációja alapján összehasonlító reklámnak minősül az a hirdetés, amely közvetve vagy közvetlenül felismerhetővé tesz más, a reklámozóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató vállalkozást vagy a reklámban szereplő áruval azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetésű árut.
Összehasonlítani kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat szabad, az összehasonlításnak tárgyilagosnak kell lennie az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonsága vonatkozásában. Mindemellett a reklám nem sértheti más vállalkozás vagy annak terméke jó hírnevét és a reklámozóknak tudniuk kell bizonyítani, hogy a reklámokban tett ígéretek, állítások megfelelnek a valóságnak.
Nagyképűek: Audi vs BMW
„Az összehasonlítás, a megtévesztés és a hírnévrontás kéz a kézben járnak” – fogalmazott a Kreatívnak a kérdés kapcsán Fazekas Ildikó, az Önszabályozó Reklám Testület (ÖRT) főtitkára, aki a GVH által is összefoglalt szempontok mellett külön is kiemelte, hogy aki ilyen kommunikációba vágja a fejszéjét, készüljön fel arra, hogy összehasonlító állításait egyértelműen, kutatási adatokkal tudja bizonyítani.
A GVH említett prezentációja hoz is néhány példát arra vonatkozóan, hogy milyen típusú összehasonlítások lehetnek megtévesztőek. Az egyik ilyen eset, amikor az egyik – nem megnevezett – távközlési szolgáltatásokat összehasonlító szórólap elhallgatta, hogy a versenytárs nem követel meg hűségnyilatkozatot, a másik pedig, amikor a versenytárs esetén csak a (névleges) le- és feltöltési sebesség szerepel, a garantált érték nem, pedig a versenytárs garantált értékei kedvezőbbek voltak.
forrás: Kreatív Online
