A társadalmi célú edukációs üzeneteknél mindig nagy kérdés, hogy milyen kreatív irányt válasszunk. Az „emberek okosak, ha elmagyarázzuk, megértik” módszer használatakor a figyelem felkeltéséig, sőt a megértésig is el lehet jutni, de a legritkább esetben követi változás a viselkedésben. A sokkolás pedig sokszor csak elijeszti a befogadót, aki legtöbbször racionalizálási praktikákkal meggyőzi magát, hogy az üzenetben felvázolt végzet csak másokat érhet utol, őt nem.
A helyi McCann által készített melbourne-i metró „Dumb ways to die” kampányában egészen más irányból indultak el. A Happy Tree Friends és a South Park Woodland Critters karakterek óta tudjuk, hogy aranyos rajzfilmfigurák is tudnak bestiálisak vagy sokkolóak lenni, miért ne lehetne a teljesen értelmetlen halált is gyerekesen aranyosan bemutatni?
A YouTube-ra feltöltött „Dumb ways to die” videó 3 percben mást sem mutat, mint hogy szeretnivaló kis animált figurák a lehető legbutább módon vesztik életüket. Azt, hogy ez a metróban is megtörténhet, csak a videó második felében tudjuk meg három kis jelenetben, mégis a zene és az ének kis ritmus- és hangszínváltásával megfelelő fókusz terelődik rájuk.
Magát a tényt, hogy egy közlekedésbiztonsági filmecskét néztünk meg, csak az utolsó 5 másodpercben tudjuk meg, mégis biztos vagyok benne, hogy a legtöbben végignézik, így a fő üzenet sem veszik el.
A kampány, melynek része volt egy egyszerű „egyoldalas” microsite és egy tumblr mikroblog is zseniálisan megfelelt a virális terjedés feltételeinek, nézettsége két hónap alatt elérte a 38 milliót, sőt még a Google 2012-es Zeitgeist klipjében is felvillant!
