A WWF Magyarország minden idők legkörnyezetkímélőbb kampányával szállt ringbe adónk 1%-áért.
Az 1%-os kampányok tavasszal indulnak virágzásnak, ki-ki vérmérsékletének és pénztárcájának megfelelő eszközöket választ, hogy célba juttassa üzenetét. A kisebb büdzsével rendelkező hirdetők beérik egy bannerrel, a „tehetősebbek” szórólapot, sajtóhirdetést, rádióreklámot, óriásplakátot és/vagy filmet is készíttetnek. A papír alapú szórólapok gyártása nem tartozik a környezetbarát megoldások közé, és ezt a WWF-nél kevés alapítvány tudja jobban. A mondás szerint ugyan a cél szentesíti az eszközt, de ezt nehéz megmagyarázni az árván maradt facsemetéknek egy-egy erdőirtás után. Néhány lelkiismeretes alapítvány valószínűleg körültoporogta a témát, hiszen léteznek alternatív megoldások (pl. újrapapír), a WWF Magyarország azonban egy olyan ötletre tette le a voksát, amelyre itthon még nem volt példa. Egyetlen szórólapot gyártattak le, amely kézről-kézre járt. De vajon mivel vették rá a rohanó embereket a szórólapolvasásra? Egy remek ötlettel! Önkéntesük mosómedvének öltözött, és a mozgólépcső alján valakinek a kezébe nyomta a szórólapot. A meghökkent illető menet közben kényelmesen elolvashatta az üzenetet, majd az érkezési oldalon várta őt (és a szórólapot) egy másik „mosómedve”, aki már adta is tovább a reklámanyagot egy „lefelé” utazónak. A művelet végkimerülésig, illetve a papír elhasználódásáig folytatható, azaz akár több száz ember is elérhető egyetlen szórólappal és két önkéntessel. A hatékonyság növelése érdekében azonban a WWF nem elégedett meg ennyivel, és egy kis filmet is feltöltöttek a világhálóra reklámtevékenységükről , így a hírük olyanokhoz is eljutott, akikhez a szórólap nem.
Azt, hogy hány fa köszönheti az életét a WWF-nek, azt pontosan nem lehet tudni, de egy család éves szórólapadagja kb. 90 kg fát, 22 000 l vizet, és közel 40 kWh energiát emészt fel. Földünkön percenként 35 futballpályányi erdőt irtanak ki, 20%-ukat a papírgyártás miatt. Jelenleg is vannak próbálkozások a szórólapmennyiség csökkentésére, a szorolaponline.hu például egy matricás-internetes megoldást ajánl, melynek lényege, hogy egy tőlük kapott matricával postaládánkból elektronikus postafiókunkba irányíthatjuk át a szórólapokat. A dolog szépséghibája, hogy csak néhány cég terjeszti rajtuk keresztül a szórólapját, a többiek bedobják vagy saját honlapjukra töltik fel aktuális ajánlataikat. Az sem világos a számomra, hogy a „Nem kérek reklámkiadványokat! Én a szórólapokat online kapom.” matrica láttán vajon honnan tudja a terjesztő, hogy az konkrétan mely szórólapokra vonatkozik? Ráadásul a környékbeli duguláselhárítókat és ingatlanosokat valószínűleg nem fogja visszatartani a matrica, bár ezeknek a szórólapoknak a terjedelme eltörpül a hipermarketek, barkács- és lakberendezési áruházak, élelmiszerláncok rendszeres ajánlatai mellett. Valójában nem az emberek lelkiismeretére apellálva vagy egy külső szereplő bevonásával kéne kezdeményezni az átállást, hanem a cégeknek kéne megállapodniuk abban, hogy a heti rendszerességgel terített, többoldalas akciós ajánlataikat ezentúl kizárólag elektronikus formában jelentetik meg honlapjukon vagy juttatják el az érdeklődők postafiókjába. Ennek hatására persze számolni kell a bevétel csökkenésével, hiszen a színes-szagos reklámújságok jelentős impulzusvásárlást generálnak, a másik oldalról viszont a kiadás is csökken a szórólapgyártás és terjesztés költségeivel. Mindenesetre a WWF Magyarország kampánya jó példával szolgál a nemzetközi reklámszakma számára, hiszen – most először – nem a szomszéd kampánya a zöldebb.
Forrás:
