Avagy hogyan kutathatunk leghatékonyabban elveszett kedvenceink után?
Biztosan mindenki emlékszik a Missing Missy-ről szóló e-mail folyamra, amely azt dokumentálja, hogy az elveszett macska felkutatására tervezett plakát ötletének megszületésétől mennyi bonyodalom árán juthatunk el a kiragasztásáig. Mint minden kampánytervezésnél, itt is felmerül a kérdés, valóban ez-e a leghatékonyabb formája az elveszett állatok felkutatásnak. Nézzük, milyen lehetőségeink vannak még. Itt van például az utóbbi idők egyik leghatékonyabb kutyakereső kampánya, a „Norton, a kutya”. Nortont alig 10 nap alatt találták meg, miután egy szép napon a várbusszal lelécelt gazdájától. A megtalálásához a plakátok és a szórólapok mellett egy Facebook-oldalt is készítettek Norton gazdái. Pár nap leforgása alatt több mint ezer ember kezdte keresni a kutyát. Mint a végén kiderült, először három mexikói fiatalhoz csapódott, majd egy szórólapról értesült hölgy ismerte fel náluk. Norton nem csak visszakerült otthonába, de hős is lett, jelképe az összefogásnak. Szinte médiasztárrá vált, köszönhetően az elszánt gazdik zseniális és jól (finom humorral, közvetlen hangvétellel) kivitelezett ötletének, a „Norton, a kutya” FB-oldal-nak. A keresésére indított integrált kampány pedig jó példát nyújt az állataikat elvesztő, aggódó gazdiknak. Jó volt látni, hogy egy mások számára fontos ügyért igenis képesek vagyunk még összefogni, sőt hajlandóak vagyunk tenni is a cél érdekében. Vajon, hányan keresték volna ennyire intenzíven Nortont, ha csak szórólapokon olvashatják az eltűnését? Igaz, hogy a végén egy szórólap segített a nyomára akadni, de mennyivel több esélye volt így előkerülni. Sok-sok elveszett kutya képe van kiragasztgatva, mégis szó nélkül megyünk el mellettük, sajnos. A sztori lezárása is magasztos: Norton gazdái jutalmat ajánlottak fel a megtalálónak, de a hölgy nem fogadta el, kérésének megfelelően 30 000 forintos összeget átutalták a Szent Ferenc Állatotthon Alapítvány számára. A boldog gazdák pedig tovább építik a „Norton, a kutya” oldalon kialakult közösséget, folytatják az elveszett kedvencek felkutatását, és ápolják a csoporttagokkal a jó kapcsolatot: megígérték, hogy a kis tökös előkerülését megünneplendő, lesz Norton Party, mert egy boldog estével szeretnék megköszönni mindenkinek a segítséget. Nincs kétségünk afelől, hogy a csoportttagok és a buli résztvevői örökre elkötelezték magukat az elveszett állatok felkutatására. Többé egyikük sem fog szó nélkül elmenni egy kiragasztott cetli vagy egy egyedül kóricáló kutya mellett. Erre képes a közösség ereje, amit a közös cél és az együtt átélt sikerélmények táplálnak. De ami az egész történetben a legeslegfontosabb: Norton újra birtokba vette a kanapét.
