Még a hatóságok sem tudnak pontos választ adni a kérdésre, addig, amíg meg nem születik a magyar termékként definiálható élelmiszerek kritériumairól szóló rendelet. A késlekedést kihasználva számos gyártó magyar termékként értékesíti portékáját, és a vásárlók is egyre inkább előnyben részesítik a hazai vagy annak hitt termékeket.
Ha megmaradunk a címben említett felvágottnál, elkezdhetjük boncolgatni a kérdést azzal,, hogy vajon magyar állat húsából készült-e az asztalunkra kerülő csemege. A felhasznált összetevők (pl. fűszerek, adalékanyagok, szója stb.) szintén hazai termelők és kémikusok keze munkáját dicsérik? A húsüzem, illetve annak tulajdonosa magyar? És még sorolhatnánk. Persze ennyi kérdés után azt sem árt feltenni, vajon érdekli-e a fogyasztókat mindez? Én bízom benne, hogy igen, hiszen a magyar termékek gyártási folyamata jobban visszakövethető, ezáltal fogyasztásuk némiképp biztonságosabb, mint a szúrópróbaszerűen ellenőrzött külföldi szállítmányoké. A környezetvédelemről (szállítás, hűtés, raktározás stb.) és a hazai munkahelyek támogatásáról nem is beszélve.
A Vidékfejlesztési Minisztérium 2010 végéig ígérte a „magyar termék” névjegyhasználatáról szóló rendelet elkészítését. Nincs könnyű dolguk, hiszen rengeteg szempontot lehet (és kell majd) figyelembe venni a besorolásnál. Egy általánosan elfogadott közgazdasági meghatározás szerint azt a terméket tekintjük magyarnak, amely értékének több mint felét itthon állították elő. De a jelenleg 85-féle védjeggyel ellátott, kereskedelmi forgalomban kapható áru közül senki sem tudja pontosan megmondani, melyik is a valóban hazai.
Vajon mitől magyar egy termék? A cég tulajdonosának vagy dolgozóinak állampolgárságától? A cég székhelyétől és a termék előállítási helyétől? A gyártási folyamatban felhasznált anyagok eredetétől? A cég nevétől vagy termékeinek forgalmazási helyétől? Megannyi kérdés, melyekre most várjuk a választ. Az azonban biztos, hogy alig akad ma olyan termék az üzletek polcain, amely az imént felsorolt kritériumok mindegyikének megfelel. Az alapok lefektetésével azonban az is együtt jár majd, hogy aki illetéktelenül használja, azaz ragasztja fel portékájára a magyar termék matricát, azt könnyen megbírságolhatják. Nehezíti azonban a jogalkotók dolgát, hogy a “magyar termék” kifejezés használatáért már nemcsak az élelmiszer-előállítók versenyeznek. Ráadásul a jogalkotók adósaink még a hungarikum-törvénnyel is. A mai napig nem sikerült eldönteniük, hogy élelmiszereken kívül más is kiérdemelheti-e a „hungarikum” jelzőt.
Forrás:
