Az autógyártók körében elterjedt gyakorlat, hogy a kifutó modelleken néhány apróságot módosítanak, és a marketingosztály – a reklámügynökséggel összekacsintva – szinte újként aposztrofálja a négykerekűt. Egészen extrém eset, amikor a modellnek nemcsak a kereszt-, hanem a vezetékneve is megváltozik.
Miért trükköznek így az autógyárak? Egyrészt azért, mert az emberek ki vannak éhezve az újdonságokra. Legyen bármennyire is jó egy autó, egy idő után megcsappan iránta az érdeklődés. Talán attól félnek, hogy elavul a technológia? Vagy egy újabb modellel nagyobbat lehet villantani? Ki tudja. Persze a reklám is közrejátszhat a dologban, hiszen egy bevezetőkampánynak illik az elején nagyot szólnia. A gyártók tulajdonképpen egymást kergetik bele a versengésbe, mert ha x kijött egy vadonatúj modellel, akkor y-nak is produkálnia kell valamit, különben elpártolnak tőle a vásárlók.
A másik ok a költségcsökkentés. Ha van egy komoly összegekből kifejlesztett és felépített gyártósor, kinek van szíve 4-5 év elteltével kikukázni a berendezést? Inkább finomítsunk rajta itt-ott, verjük nagydobra, hogy megváltoztattunk rajta 2450 alkatrészt, és venni fogják, mint a cukrot. Erre jó példa a Wolksvagen Passat, melyet a sajtóanyagokban új autóként mutatnak be, holott bármelyik hozzáértő egy pillanat alatt rájön, hogy az autó kontúrja – és ebből kifolyólag valószínűleg a szerkezeti elemei is – megegyeznek a korábbi Passátéval. Persze a kevésbé rutinosak számára megváltoztattak pár szembetűnő részletet – pl. a lámpákat hozzáigazították az aktuális márkaarculathoz, az utasteret is felfrissítették stb. – de azért túlzás ezt a modellt újnak titulálni.
Akik még ennél is messzebbre mennek, azok fogják az autójukat, és pár határral arrébb, új néven dobják piacra. Mivel az autógyárak manapság előszeretettel társulnak, felvásárolják vagy bekebelezik egymást, ezen nincs is mit csodálkozni. Oroszországban például régóta haldoklik a Lada gyár, mert elkopott a gyártósor, elavult a technológia, és nincs pénz a fejlesztésre. Állami támogatásból ugyan még vegetálnak (hiszen az állam is résztulajdonos), de legszívesebben már megszabadulnának az egész hóbelevanctól. A Renault viszont szemet vetett a piacra, és megszerezte az AvtoVAZ tulajdonjogának negyedét. Tőlünk keletebbre (és persze nem csak ott…) ugyanis hatalmas az érdeklődés az olcsó autók iránt. Az már más kérdés, ha a Renault beépíti a saját technológiáját, nem biztos, hogy olyan kedvező marad az ár, de majd csak kisakkozzák valahogy azt, hogy mindenki jól járjon. A Renault érdeke persze az, hogy az egész AvtoVAZ-t kivásárolja, és ezt az orosz állam is erősen támogatja. A franciáknak már van gyakorlatuk az ilyesmiben, korábban a román Dacia gyárat szerezték meg, és kitalálták, hogy Közép-Európának és a balkáni régiónak készítenek egy olcsó és strapabíró kocsit, a meglévő, kiforrott Renault technológiával. A modellt a világ számos pontján kezdték el forgalmazni, hol Dacia Logan, hol Renault néven. Hazánkban az előbbi nem bizonyult jó választásnak, mert a Dacia névhez valahogy nem minőséget és megbízhatóságot asszociálunk, pedig a Logan nem rossz, ár-érték arányban gyakorlatilag verhetetlen. A Reanult orosz tervei is egyre inkább kezdenek körvonalazódni. Az AvtoVAZ és Renault mérnökei már munkához is láttak, és átszabták a Lada Kalinát, hogy végre kiüssék a nyeregből a kocka-Ladákat és a Samarákat. A várhatóan 2011 évvégén színre lépő, Granta (Lada 2190-es) névre keresztelt modellnél úgy tűnik, sikerül megvalósítani a célkitűzéseket, az autó kellően egyszerű és olcsó lesz, az alapváltozatért mindössze kb. 1,43 milliót kell majd leszurkolni. A távlati tervekben a Granta „népautóként” szerepel. Árban a következő lépcsőfokot az átmatricázott Dacia modellek fogják képviselni (pl. Logan), melyek „modellfrissítés gyanánt” mindössze egy Lada emblémát kapnak a hűtőrácsukra. A többi már a marketingesek dolga, és ha van egy kis eszük, akkor nem rejtik véka alá a modell francia eredetét.
A Seatnál is bevált, hogy nem új modellként dobták piacra középkategóriás modelljüket, hanem nyíltan felvállalták, hogy az Exeo gyakorlatilag egy Audi A4-es. Az történt ugyanis, hogy amikor az előző Audi A4-es kifutott, az Audi gyárnak elő kellett rukkolnia valami újdonsággal, azonban a gyártósor még közel sem volt elavult, ezért azt házon belül megkapta a Seat. Ők valóban csak néhány apróságot változtattak meg az autón, a bevezetőkampányban pedig nem titkolták, hanem inkább meglovagolták azt a tényt, hogy ez egy Audi A4-es, melyhez Seat csomagolásban most olcsón hozzájuthatnak az emberek. Ez a nyílt és őszinte kommunikáció pedig tetszett az embereknek, a hibátlan és kedvező áru „Seat A4-es” nem kevésbé.
