Az internetkultúra aktuális szupersztárjai a mémek nagy érdeklődésre tartanak számot. Van, aki gyártja, van, aki csak használja őket, de vírusként terjedtnek az interneten, így mindannyian ismerjük őket. Gondoljunk csak Grumpy Catre vagy Courage Wolfra. Egész sokan igyekeznek megosztani, új mémeket kitalálni, vagy egy-egy emailre ctrl+v mémekkel válaszolni. A Londoni Közgazdasági Főiskola Média és Kommunikációs szakán elhangzottak szerint, amikor a médiában megjelenő szöveget vagy kép nézünk nem az képet vizsgáljuk, hanem a szövegre vagy képre adott reakciót.
Ez az alapja a legtöbb reklámkutatásnak, fókuszcsoportos vizsgálatnak vagy hatásfelmérésnek is.
A mémek külön csoportja az úgynevezett Cat mémek, amelyek talán a legismertebbek is egyben.
Használjuk őket történetek mesélésénél, helyzetek érzékeltetéséreonline kommunikáció során, de mit is mesélnek rólunk a mémjeink?
A cat mémek nagyon régóta léteznek, történetük körülbelül 2005-re nyúlik vissza, ami az „internet-időben” egy egész korszakot ölel fel. Kate Miltner lolcat-kutató népszerű fókuszcsoportos vizsgálatából is kiderült, hogy az emberek rajtuk keresztül önmagukon nevetnek pl.: másnapos macskák vagy forever alone karakterek mesélnek a hétköznapjainkról a Facebookon, Pinteresten vagy éppen a Twitteren.
A mémek használata az “ősidőkben” nem csak a mémkultúra ismeretét, humort és a formai követelmények alkalmazását jelentette, hanem alapvető photoshop ismereteket is igényelt,
A Cheezburger nevű website és a Mame Factory-hoz hasonló appok nem csak szélesebb körbe vezették be a mémek ismeretét, de olyan LOL (laugh out loud) generátort hoztak létre, amely a mémek elterjedéséhez vezetett, és ahhoz a jelenséghez, hogy már nem csak a mém geekek, hanem a szélesebb közönség is tudott szabványos mémeket gyártani photoshop ismeret nélkül. Ekkor a mém veszített a presztízséből abban a kultúrkörben, aki eredetileg létrehozta, hiszen egyszeriben elárasztotta az internetet.
A LOLCat mém a képregényekhez vagy a GIF-ekhez hasonlóan formai követelményeket támaszt a készítők felé:
- a betűstílus a híres Impact (nem Helvetica vagy Arial) – aki ezt a betűtípust látja egyből valami viccesre számít
- a szöveg elhelyezkedése
- a kép témája
- a megfogalmazás stílusa
- karakterizáció
- mondatszerkezet behelyettesítés is lehet (intertextuality)
A lolcat küldés általában bizonyos helyzetek, érzelmek, reakciók helyettesítése olyan formában, ami eleve egy humoros jelentéstartalmat hordoz, a képek és a szöveg kontextusa, vagy eleve a macska jelenléte miatt. Ha a macska mondja, valahogy mindig viccesebbnek hangzik – hiszen ez a humor az antropomorfiára épít, és arra, hogy az emberek inkább nevezetnek magukon, ha a helyzetüket egy macska írja le. Ez azonnal más perspektívába helyezi az eseményeket.
Macskakultusz a Facebookon
Ha visszaemlékszünk az MSN-es időkben emoticonok szolgáltattak okot a nevetésre, majd a GIF és a mém irányába tolódott az emberek ingerküszöbe, de pl. a Facebook is létrehozott egy külön emoticon csoportot, feltehetően a macskakultuszra való válaszul.
A mémek által az embernek megvan az az érzése, hogy eleve egy olyan csoporthoz szól, aki megérti az üzenet szubkultúrális kontextusát, ahelyett, hogy csak egy mindenki számára egyértelmű szöveget posztol pl. a Facebook oldalán vagy Twitterén. Saját tapasztalatból tudom, hogy ha egy lolcat képpel üzenek, akkor arra csak azok reagálnak, akikre számítok, vagy akikről tudom, hogy értik az üzenet jelentését és értékelik a formai megjelenítést.
A mém egyértelműen megtalálta a célcsoportját. Lol nyelvet beszélni is egyet jelent egy közösséghez tartozással, és e nyelvnek vannak disztingváltabb és egyszerűbb felhasználási módjai, de az üzenetet és a formát is magunk hozzuk létre, így mindegyik mém egyedi, a közösség által teremtett ikon.
Megkockáztatom, hogy a memek hatására az ügynökségek is a inkább a vicces irányba mennek el, ha igazán nagy online nyilvánosságra akarnak szert tenni. Az ambient és a bikinis lányok mellett pedig a mémmé válás lett az egyik legjobb ugródeszka egy termék vagy reklám számára.
Ha megértjük a memek terjedésének elméletét, akkor a reklám terjedésének mozgatórugóját is megérthetjük. Mint ahogy ebben sincs törvényszerűség, úgy a későbbi szenzációt is nehéz előre jelezni. De egy biztos az iróniára és humorra nyitott közönség szeretni fogja ezeket a megoldásokat.
