A tavasz végre megérkezett. Ennek köszönhetően a jó idő és az éledő természet vagy a városi nyüzsgés rengeteg embert csal ki a szabadba. Egy részüket biztosan fényképezőgépestül.
Nemrégiben olvastam egy mókás, de nagyon megfontolandó, főleg fotósoknak szóló cikket. Gondoltam, hogy a témának többek számára lehet aktualitása, ezért a lényegi mondanivalót megtartva, de kicsit a saját tapasztalataimat és gondolataimat is belevéve készítek erről egy összeállítást.
Akkor is találhatsz benne megfontolandó tanácsot, ha „csak” a Facebookra fotózol.:)
Vegyük is sorra, hogy milyen akadályokat gördítünk a jó fotók készítésének útjába. Kezdjük is az elején.
1. Habozunk
Sokan hajlamosak vagyunk rá, sőt tudatában is vagyunk, nincs ebben semmi különleges.
Viszont, amennyire általánosan megesik, annyira káros is lehet, mert túl sok megismételhetetlen pillanatról maradunk le miatta, amelyek elengedhetetlenek egy igazán jó fotóhoz.
De miért is habozunk?
- Félünk, hogy mit gondolnak majd mások, ha esetleg odamegyünk a kérdéssel, hogy „készíthetek Önről egy képet?”.
- Nem vagyunk készenlétben. Mire beállítjuk a tökéletes expót, a nagyszerű pillanat már el is illant… Éppen ezért, ilyen esetekben ne féljünk a félautomata módok használatától. A RAW formátumot meg sem említem, hiszen a DSLR gépeddel nem .jpg-ben fotózol, ugye?
2. Félünk a magas ISO-értékektől
Miért is választottuk a DSLR-technológiát? Nem azért, hogy szélsőséges fényviszonyok között is megállja a helyét az általunk készített fénykép? Nem azért, hogy olyan helyen és időben is tudjunk képet készíteni, amikor a kompakt kamerák labdába sem rúghatnak? Hát persze, hogy ezért.
A digitális technika korát éljük, ahol a magas ISO-választás okozta képzaj már egy csúszka megmozdításával jelentősen csökkenthető. Kár ezek miatt a könnyen orvosolható következmények miatt lemaradni egy nagyszerű pillanatról, vagy a bemozdulás kockázatát vállalni a hosszabb záridő mellett voksolással. Vagy ami a lehető legrosszabb: a beépített vakuval gyártani a statikusnál statikusabb képeket…
Szóval miért is ne féljünk a magas ISO-tól?
- Egy jó kamerával és megfelelő (nem feltétlen csúcs-) minőségű optikával bátran állítsuk olyan magasra az ISO-értéket, amilyen magasra csak szükséges!
- Utómunkával nagyszerű eredménnyel és könnyen kezelhetjük esetlegesen szemcséssé vált fotóinkat.
- Azt se feledjük el, hogy a zajosodás sokszor még hozzá is tesz egy fotóhoz. Gondoljunk például egy szép tónusú fekete-fehér fotóra, ahol már nem is zajról, hanem szemcsésségről illik beszélni, ami legalább annyira a kép része, mint maga a pillanat, amit megörökítettünk.
- Arról nem is beszélve, hogy az is lehet, hogy már teljes érzékelős kamerával rendelkezünk, amelynek zajosodása még a DSLR-technológia berkein belül is minimálisnak nevezhető.
Akkor hát miért nem használjuk ki a gépünk egyik erősségét, ami a választáskor biztos sokat nyomott a latban?
3. Pixel-bogarászás
Biztosan előfordul mindenkivel, hogy egy képet 100%-os nagyításban vizslat meg. De amikor ez az élesség ellenőrzésén túlmegy és a pixelek számolásáig fajul, na az már a pixelek felesleges bogarászása. Bevallom erre én is hajlamos vagyok.
Magam is kezdem belátni, hogy semmi értelme leragadni a részleteknél. Inkább globálisan tekintsünk az elkészült fotódra, és arra koncentráljunk, hogy mit is akartunk megörökíteni általa. Szerintem egyikőnk sem pusztán csak pixeleket akart létrehozni, hogy azokat nézegesse utána.
A következő ajánlható a fentiekre hajlamos fotósoknak:
- Állj le az 1:1-es méretben való képnézegetéssel! Nem arról van szó, hogy ne nézd teljes képernyőn az éppen szerkesztett képet. Ha minőségtesztet szeretnél végezni, nyomtasd ki a fotód és úgy ellenőrizd le.
- Ha webes felhasználásra szánt képeken dolgozol, abban a méretben szinte minden fotó jól fog kinézni a megfelelően elvégzett utómunka és a helyesen megválasztott tömörítés után.
4. A vaktában lövöldözés és a vakszerencse esete
Végül is képeket lehet így is készíteni. A kérdés, hogy mennyi értelme van tonnaszámra gyártani a cél nélküli képeket. Mert az ugye ebben benne van, hogy ezek a képek a legcsekélyebb mértékben sem nevezhetők tudatosnak.
Persze, akár el is kaphatunk különleges pillanatokat, amelyekből születhetnek nagyszerű fotók, én mégsem javaslom ezt a fajta hozzáállást.
Szóval, miért is érdemes ezzel a rossz szokással is leszámolni?
- Mivel teljesen random módon készülnek ezek a képek, később fogalmad sem lesz róla, hogy miért készítetted őket, és pontosan mi volt a célod velük. Ebből adódóan nem fogod tudni reprodukálni sem őket, ha arra lenne szükség. Ez leginkább akkor okozhat problémát, ha már nem csak saját célból lövöldözöl, hanem neadj’ isten megbízásból, mely esetben ezzel a hozzáállással könnyen csalódást okozhatsz.
- A fotózás a pillanat megörökítésének művészete és az önkifejezés nagyszerű eszköze. Jó esetben. A vaktában való lövöldözés viszont nem éppen az alkotás legkifinomultabb módja, ugye, ebben egyetértünk?
- A pillanat, amit esetleg nagy szerencsével jól elkaptál, egyszeri és megismételhetetlen. De mi van akkor, ha arra van szükség, hogy megismételd?
Az utolsó pont főleg azokat érinti, akik a fényképeikből a legtöbbet szeretnék kihozni. Azonban a záró jó tanácsok azok számára is hasznosak lehetnek, akik az „én képeim utómunka nélkül is jók” hitvallást követik, szóval ők is nyugodtan olvassanak tovább.
Jöjjön hát a számomra legnehezebben kivitelezhető intelem:
5. Fotószerkesztés látástól-mikulásig
Sokan esnek abba a hibába, hogy nekiesnek az összes elkészült képnek, és egytől-egyig mindet utómunkázzák. Felesleges. Tudj szelektálni!
Mindezt hogyan?
- Számos nagyszerű szoftver lehet eszköze a képek szelektálásának. A Lightroomban például rendszerezheted is az elkészült képeket, szűrőkkel láthatod el azokat, melyek által később is bármikor visszatérhetsz hozzájuk.
- Érdemes a használhatatlan vagy duplikálódott, rontott stb. fotóktól már a feldolgozás ezen állomásán megszabadulni. Nyugodtan menj végig többször is a képeken, és bátran ismételd meg a fenti metódust. Az eredmény egy olyan átválogatott sorozat lesz, amelyben minden kép különleges lesz a maga nemében; olyan, amivel érdemes lesz a továbbiakban foglalkozni.
Hidd el, a kép, amit egyszer kiszelektáltál, eszedbe sem fog jutni többé. Miért nem fordítod a drága idődet inkább azon fotók szerkesztésére, amelyeket eszed ágában nem lenne elfelejteni, azokra, amelyeket nem véletlen készítettél, hanem esetleg tudatosan? Egy percig sem fognak hiányozni, elhiheted.
Elismerem, hogy a felesleges képek halmozását lesz a legnehezebb levetkőzni, de tapasztalatból tudom, hogy ettől elengedhetetlenül szükséges megszabadulni ahhoz, hogy kialakítsd a saját koncentrált feldolgozási folyamataidat, mellyel egy lépéssel közelebb kerülhetsz a minden feldolgozási szakaszában igényes fotókészítéshez.
Forrás:
http://digital-photography-school.com/five-photography-bad-habits-quit
