Tanuljuk, tanítjuk, hogy milyen fontosak a fogyasztói visszajelzések. Nem is vagyok már meglepődve, amikor egy-egy igénybevett szolgáltatás, termék megvásárlását követően felbukkan előttem egy kérdőív: Na, milyen volt?
Nem is volna ezzel gond, bár valahol mélyen legbelül érezzük, hogy alapvetően jót szeretnének hallani. És még az esélyük is megvan rá, mert mire megkérdezik, jó eséllyel a nehézségekből már sztorik lettek, a dolgok közben rendeződtek, és ha csak nincs valakiben mások felkészítésére való hajlam, objektív tájékoztatási kényszer, esetleg szimpla bosszúvágy, akkor már nem ír negatív kritikát, vagy ha mégis, hát tárgyilagosabban fogalmaz, megengedőbb. De ehhez jól kell kérdezni. Az utóbbi időben két ilyen kérés talált meg, mindkettő zátonyra futott, elmondom miért.
Az első megkeresés egy külföldi szálláshely-közvetítőtől érkezett: ha esetleg néhány mondatban és néhány kattintással véleményt mondanék a bérelt szobáról. Véleményem volt, nem is csak pozitív, el is kezdtem írni. Összességében az út jól sikerült, ezért higgadtan, tárgyilagosan értékeltem, megjelölve a nehézségeket. Ez megvolt.
Ezután – ha már benne vagyunk – értékeltem a szálláshely-közvetítő céget is. Néhány zárt, egy nyitott kérdés, itt alapvetően elégedett voltam, még ötletet is adtam, mivel segíthetnék a bérlőket be- és kiköltözéskor. Ennyi, gondoltam – elküld. Majdnem – mondta az oldal – tegyem már meg, hogy beregisztrálok, hogy megjelenhessen az értékelés. Itt megtorpantam, lendületből még be is regisztrálnék, de egy újabb júzernév-jelszó kombinációhoz nem volt kedvem, még Lastpass-szal sem. És hát azt se felejtsük el, hogy nem én szeretném, hogy megjelenjen az értékelés, hanem ő. Neki lesz több kommentje, plusz most kapna ajándékba egy ötletet. Arról nem is beszélve, hogy pontosan tudnia kéne, hogy ki vagyok, hiszen ő küldte a levelet, és még csak nem is ígért cserébe semmit. Hát nem is kapott.
A másik megkeresés emailben érkezett az egy éve történt nyílászárócserénk follow-upjaként. Nem siették el, de erre akár még azt mondhatom, hogy egy év kell, mert így hideget is, meleget is kapott az ablak. A másik, ami az egy év mellett szól, a feledés jótékony homálya, akinek volt már szerencséje hozzá, tudja.
Ebben az esetben a véleményírásig el sem jutottam, megállított ugyanis az üzenet tárgysora: „Véleményéért kecses tollat küldünk ajándékba!”
Tudni kell, hogy a nyílászárócsere a százezres nagyságrendtől a több milliósig terjed, plusz a beépítés, plusz a helyreállítás. Az email kinyitásának egyetlen oka volt: kíváncsi lettem a kecses tollra. A ritka szókapcsolat felcsigázott: nem értékest írtak, nem egyedit. És igazuk volt. Nem akarom tudni, hogy hány kecses tollat kapnék a nyílászárócsere áráért. Azt viszont pontosan tudom, hogy hány értékelést kaptak tőlem a kecses tollért.
Fontos: a képek csak illusztrációk, nem a cégek, hanem a jelenségek fontosak, pontosabban az, amit tanulhatunk belőlük!
