Mint a hernyóból született pillangó, bontogatja szárnyait a biztosítási üzletág – ma már sajnos nem is annyira szezonális – terméke. Az aszfalt sebeire kevéssé fogékony karbantartókkal szemben a biztosítók ugyanis nem sajnálják a fáradságot, hogy foglalkozzanak az autókat veszélyeztető lyukakkal. Kvázi közvetítőként beszállva az „autós – illetékes hatóság” egyeztetésbe, azt ígérik, hogy kifizetik a keletkezett kárt. Aztán majd behajtják. Közben pedig keresnek rajta, ami érthető is. Mégis hajlanék arra, hogy inkább tekintsünk el a kátyú gazdaságélénkítő hatásától, leginkább pedig magától a kátyútól. Addig is azonban – az autósvilág cikke segítségével – összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat arról, hogyan jöhetünk ki a legjobban a kátyúból, azaz mit tehetünk annak érdekében, hogy ilyenkor ne mi magunk fizessük ki a gyakran több tízezer forintra rúgó számlát?
A kátyúkárért az adott útszakasz kezelője tartozik kártérítési felelősséggel: a településeken belül az önkormányzat vagy annak fenntartó cége, országúton pedig a Magyar Közút Zrt. Ez azonban nem jelent feltétlen kárkifizetést. A bejelentők mintegy felének az egyértelmű bizonyíthatóság hiánya miatt elutasítják a kárigényét. Nem fedezik azoknak az autósoknak a kárát sem, akik nem tartották be az adott útszakaszon érvényes sebességkorlátozást. Az üzemeltetőt pedig már az is mentesítheti a felelősség alól, ha kihelyezett egy kátyúra figyelmeztető táblát. Ha már belefutottunk a kátyúba, jól jöhet, ha a bizonyíthatóság érdekében olyan fotót készítünk, amelyek egyértelműen beazonosíthatóvá teszik a baleset helyszínét és egyéb fontos körülményeit. Segíthet továbbá egy-két szemtanú szerzése, sőt, ha úgy ítéljük meg, hogy az abroncson és a felnin kívül a futómű is károsodott, akár rendőrségi jegyzőkönyvet is érdemes lehet felvetetni.
Forrás: www.autosvilag.com
