Biztosan a válság miatt van, de egyre több cég próbál trükkökkel üzletet szerezni. Íme egy példa, amibe ha nem vagyok résen, beleugrok, már igénybe is veszem a szolgáltatást úgy, hogy valójában nem is veszem igénybe (vagy mindezt észre). Felhívott név szerint engem, mint ügyvezetőt keresve egy hölgy, aki hivatalos céginformációs adatszolgáltatással kapcsolatban jelentkezett be és ez ügyben kívánt velem egyeztetni (a hivatalos szó többször is elhangzott egyébként a tájékoztatás során). A hölgy egyébként rendkívül bájos hangon mondta el a mondanivalóját, még néha bakizott is, ami még hihetőbbé tette a történetet, hogy nem egy vérprofi telemarketinges ügyintézőről van szó (a bakikat szerintem nem direkt csinálta). Először azt gondoltam, hogy tényleg valamiféle adatszolgáltatási kötelezettség miatt keres, aztán később kiderült, hogy ez az adatnyivántartással foglalkozó szervezet (nem cég, nem hivatal, egyik sem hangzott el) egyébként számos hasznos dologra jogosult az idei évtől kezdődően, pld. kérésünkre tud hiteles cégkivonatot adni, vagy figyeli az általunk kijelölt cégeket, nem mennek-e csődbe, sőt, még a NAV nullás igazolást is beszerzi 4 napos átfutási idővel. Ráadásul ezt a saját futáruk hozza ki nekünk, vagy ha nem szükséges pecsétes verzió, e-hiteles dokumentumban küldik meg. Már-már kezdtem valami eufóriát érezni, hogy végre a közszolgálat kifejezés valós értelmet nyer, és tényleg a köz szolgálata lesz a cél a felsorolt esetekben egy hivatalos szervtől, nem kell feleslegesen sorban állni a NAV-nál, közjegyzőnél, minden gombnyomásra működik majd. Amikor a bájos hangú hölgy azt ígérte, hogy a hétfői napon jön majd a futáruk és hozza a saját jelszónkat egy lezárt pecsétes borítékban, amivel mindezt igénybe vehetjük hétfőtől kezdve a weboldaluk segítségével, már úgy éreztem, egy másik országban, vagy talán egy másik bolygón vagyok. Aztán egy félmondat erejéig jött a kérdés, a borítékban lévő számlával kapcsolatban az átutalást, vagy a készpénzes fizetést preferáljuk. Na, itt visszatértem a földre és a kis magyar valóságba. – Szóval ezért fizetni kell? Kezdtem a párbeszédet. Mint kiderült, igen. 60 000 Ft+áfa az ára, de ezért egész évben korlátlanul vehetek igénybe minden szolgáltatást, és még ezt is, meg azt is. Közben már az internet oldalukat tanulmányoztam, amiről rögtön kiderült, ez bizony nem egy hivatalos szervezet, csupán egy cég, aki éppen ügyfelet próbál szerezni magának. Az oldalon aztán kis keresgélés után megtaláltam a „17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet a távollevők között kötött szerződésekről” linket, amiből kiderült, ha most telefonon kérem a paksamétát és elfogadom a jelszót azzal igénybe is veszem a szolgáltatást, így fizetnem kell a díjat, nincsen mese. Már kevésbé voltam barátságos, amikor mindezt végigkérdeztem a hölgytől, hogy jól értem-e, hogy itt most mi történik, és jól értem-e, hogy itt kérem szépen majdnem bepaliztak ezzel a dologgal. A már kevésbé bájos hangú hölgy ezt tagadta, még mondott valamit arról, hogy amúgy is valami kolléga hívott volna, hogy szóban szerződést kössünk, de ezt már nem vártam végig. A még ilyenkor szokásos hercehurca után, hogy adjak valaki mást, akit felhívhat bepalizhat a cégtől, elköszöntem tőle. Ami még gyanús lehetett volna, hogy egyébként egy mobil számról hívott, ami bizonyosan ritka egy állami hivatalos szervezettől. Aki szeretne beszélni a bájos hangú hölggyel, a szám itt nálam. De vigyázat, ahogyan Rodolfo mester mondta: Csak a kezemet figyeljétek, csalok…!
júl
02
