A budapesti agglomerációban élő ismerősöket látogatva nap mint nap új csodákra bukkanok. Természetesen nem arra kell gondolni, hogy a kertben kútfúrás közben termálvíz vagy olaj törne a felszínre, sokkal inkább azokra az apróságokra, melyek a városi ember számára már nem természetesek. Itt még a tej tehénbe, és nem tetra packba van csomagolva. Ez a tej nincs homogénezve, hőkezelve, évekre tartósítva (tárolni elegendő szobahőmérsékleten…), hajnalban fejték, és forralás után fogyasztható. Tetra packos változatai nem is tudom, hogyan kerülték el a veszélyre figyelmeztető „nyomokban tápanyagot is tartalmazhat” feliratot… Itt még beszélő viszonyban vannak egymással az emberek, tudják, ki, mivel foglalkozik. Ismerőseim pár hét leforgása alatt olyan beszállítói hálózatot építettek ki maguknak, hogy boltba gyakorlatilag alig járnak. Házhoz jön a kapirgálós csirke, a kolbász, a tojás, a túró, a tej, a vaj, a tejföl, a tejszín, hétvégenként pedig a helyi termékek vásárán egészíthetik ki a készletet. Ismerősöm kislányának egyik kedvence a sok beszállító közül a „zenélő autó”. Kilométerekről hallatszik a boci, boci tarka, amikor az Etyeki Ödön Major tejes autója befordul a faluba, hogy lerója a szokásos köröket. Van, aki flakonnal integet a sofőrnek az út széléről, van, aki kiakaszt egy bevásárlótáskát a kapura. Ez az „egyezményes jel”, a vezető fékez, becsönget, folyik is az adásvétel, no meg persze a friss tej.
A vállalkozás még 2005-ben indult, Hegedűs Imre ötletgazda jóvoltából, aki a Bicskei Mezőgazdasági Rt. igazgatója. Mára 14 tejes-autójuk járja a környéket, és idő közben több mint 900 tehénre (és 800 növendék állatra) nőtt az állatállomány. A szállítókocsik oldalán – kedvcsinálóul a tejfogyasztáshoz – mosolygó gyerekek és Nelli, az OMÉK nagydíjas tehén fotója látható. A kocsi ajtaján a hivatalos engedélyek és a tej minőségét igazoló okirat számára is jutott hely, ami bizalmat ébreszt a fogyasztókban.. A friss tejet 450 literes tartályból töltik műanyag flakonokba vagy hozott ibrikekbe.
Az etyeki tejes-autók több mint harminc helyre járnak napi rendszerességgel (többek között Tatán, Bicskén, Zsámbékon, Tökön, Budakeszin, Pátyon, Piliszentivánon, Budaörsön, Érden, Diósdon, Budapesten juthatunk termelői tejhez).
Az ötletgazda úgy látja, hogy a vásárlók gyorsan megkedvelték a szolgáltatást, ráéreztek a friss tej ízére, és ragaszkodnak a minőséghez. Szerencsére egyre többen belátják, hogy az az igazi érték, ami helyben „terem”, ami nincs agyon tartósítva, több száz vagy ezer kilométert utaztatva. Meglepő tapasztalat az is, hogy arányaiban minél kisebb egy település (lélekszáma), annál több tejet vásárolnak az emberek. Ez az oka annak, hogy nem Budapest az első számú célpont, bár ott is több helyszínen árusítanak. A fővárosban nem áll egyenes arányban a tejeladás mértéke a lakosság számával. „Azt figyeltem meg, hogy minél nagyobb egy fogyasztói populáció, annál kevesebben fordulnak vissza a természetes, tiszta dolgokhoz. Ez számunkra tanulság, meg kell tanulni a marketinget, hogy megszólíthassuk a kétmillió fővárosi embert is.” – nyilatkozta Hegedős Imre egy interjúban.
Rendkívül szimpatikus hozzáállás a cég részéről, hogy nem akarnak más termelőknek konkurenciát jelenteni, és olyan településen, ahol van saját tehenészet és tejeladás, ott etyeki tejet nem árusítanak.
A cég tervei között szerepel, hogy Budapesten 50 tejautomatát helyezzenek el, valamint egy régi sajtüzem felújításával szeretnének hozzálátni a házi túró, tejföl, sajtgyártáshoz is.
Forrás:
