Az adatvizualizáció egyik alapfogalma az adat-tinta arány (data-ink ratio), melyet Edward Tufte adatvizualizációs szakértő vezetett be. Tufte 1983-ban, a The Visual Display of Quantitative Data című könyvében jelentette ki, hogy “Mindenekelőtt mutasd az adatot”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tinta (illetve most már pixel) minél nagyobb részét az adat-információ prezentációjára kell fordítani. Az adat-tinta (data-ink) az adatok szemléltetésének kikerülhetetlen (törölhetetlen) magja, és arra kell törekedni, hogy minden más, fölösleges vagy redundáns elemet csökkentsünk (halványítsunk vagy töröljünk).
Az adat-tinta arány (Data-Ink Ratio)
Ez nem más, mint a “kevesebb több” elvének következetes érvényesítése, hiszen az adatvizualizáció célja, hogy grafikai megoldásokkal segítse egy ‘számszerű formájában’ nehez(ebb)en megemészhető adat megértését és a befogadását. Továbbmenve pedig: a vizualizált adat feladata mondandónk (érvelésünk, történetmesélésünk) alátámasztása. Minden más, nem az eredeti célt támogató elem (pl. nem releváns adat és információ, díszítő funkció) kifejezetten az ellentétes irányba visz: mondanivalónk érthetetlenebb lesz, érvelésünk pedig gyengébb.
Nagy a kísértés, hogy egy grafikon nagyobb adattartalmával (ami ugye nem egyenlő az információtartalommal) demonstráljuk tudásunkat és felkészültségünket (sok adat = sok tudás), de a befogadók – legyen az egy konferencia hallgatósága, egy tankönyv olvasója vagy a főnökünk – elvárja, hogy értelmezzük az adatokat és az adatvizualizációval az ő megértésüket segítsük.
Az adat-tinta arány képlete
Az adat-tinta arány (data-ink ratio) képlete
Minél inkább közelebb van az adat-tinta arány az 1,0-hoz, annál informatívabb és annál célratörőbb a grafikon, amit létrehoztunk. Ahogy egy adatvizualizációval foglalkozó szakember megjegyezte, az adatok jobban mutatnak meztelenül 🙂
Adat-Tinta arány példák
A Data-Ink Ratio és a dizájntrendek
Sok idő telt már el azóta, hogy a nyolcvanas évek elején Tufte megfogalmazta ezt az alapelvet, és a támogatások mellett kritikákkal is illették a koncepciót. Ezek felbukkanása természetesen összefüggésben van az adott időszak közízlésével: ha a vizuális kultúra inkább harsányabb, színesebb, akkor megjelenik az igény, hogy a grafikonok, diagramok és egyéb adatvizualizációs formák is “csicsásabbak” legyenek.
Amikor a számítógépek a 90-es és a 2000-es években széles körben elterjedtek, az Office tele lett olyan funkciókkal, amikkel a végtelenségig lehetett csicsázni egy grafikont. Sajnos a szoftvercsomaggal együtt nem lehetett a jó ízlést és a mértéktartást megvásárolni, ezért számos adatvizulizációs szörnyszülöttet és rossz beidegződést hagyott maga után ez az időszak.
Adatvizualizációs szörnyszülöttek
A 2010-es évek elején az adatok “szexivé” válása és az infografikai robbanás szintén az összetettebb és kisebb adat-tinta arányú megoldások felé mozdult el, az elmúlt évek flat dizájn láza és a minimalista, letisztultságot istenítő trendek ismét a magasabb adat-tinta arányú megoldásokhoz vezettek. Mostanában egyáltalán nem ciki, ha egy chart a végtelenségig letisztult, de továbbra is fontos szempont az esztétikum: a letisztult ne legyen igénytelen.
Példa egy szépen dizájnolt, de túlzsúfolt infografikára
Chart flat designnal
Comments are closed.