2012. április 7-én reggel tűz ütött ki Oklahoma cityben, kigyulladt egy apartmanház. Erre ma már talán senki sem emlékszik. Azt viszont, ahogy a híradóban megszólaltatott szemtanú mit mondott, több százezren tudnák idézni. Szó szerint.
Kimberly Wilkins szomjas volt aznap reggel. Felkelt, hogy szerezzen magának innivalót. Füstszagot érzett, először azt hitte, valaki barbecue sütögetést rendezett. Aztán rájött, hogy tűz van, kirohant a lakásból, cipőt se vett, semmit sem vitt magával. Aggódott a füst miatt, mert bronchitise van. És kinek van erre ideje? Kb. ezt mondta el sajátos dialektusban a híradó kamerájába tavaly áprilisban. Egy évre rá már 15 millió dollárra perelte az Apple-t a felvétel jogtalan használatáért…
A kettő között az történt, hogy a híradó felvétel 48 óra alatt 1 millió letöltést ért el a Youtube-on, majd dal készült a felhasználásával – de hozzájárulása nélkül -, mely ugyanott ma már 42,7 milliónál tart. A dal letölthető az iTunesról is, és meg is érkeztünk a perhez, amiről egyelőre nincs további hír.
Amit viszont tudni lehet, hogy Kimberly Wilkins – azóta már művésznevén Sweet Brown -, reklámarc is lett és az urban dictionary is külön bejegyzést szentel neki.
A jelenség egyszerre mutatja a kommunikáció és a közösségi média erejét. Mindössze 5 mondat hangzott el, és csak az hajtotta előre, ami és ahogy elhangzott. Ez ihlette a webes közösséget zenére, videóra, mémgyártásra és végül, de nem utolsó sorban kattintásra.
