Úgy hangzik, mint egy hősköltemény refrénje, ami a bajnok bravúros diadalát regéli el. Pedig csak egy szórólap egyik fősoráról van szó. Bár, bizonyos szempontból valóban bravúros cégtörténet rejlik mögötte. A szórólapot kiadó porcelánfestő cégről nem sok deríthető ki, mindössze az, hogy központja Belgiumban van, és hogy a magyarországi képviselőjük Tatabányán székel. Kanadától Magyarországig 17 országban árulják „limitált kiadású” csetreszeiket. „Hiszen – ahogyan honlapjukon vallják – az ötletek és az ihlet előtt nincsenek határok.” Boncolgattam kicsit, mitől mehet jól egy bóvlimultinak.
Egy kis hazai
A magyar leányvállalat Decobex Kft. néven tevékenykedik, és bizonyos Pálos Attila nevéhez köthető, legalábbis a szórólapnak ő az egyik aláírója. Úgy látszik, a Decobexnek jól megy itthon is, először valamikor 2002 táján kezdhették a magyar falvakban hirdetni a „hat stílusos készlet”-et, „melyek mindegyikét kézzel festett motívumok díszítik”, és azóta rendszeresen bukkannak fel szórólapjaik különböző kistelepülések postaládáiban. Az internetes újságcikkek tanúsága szerint azonban Európa különböző országaiban már a múlt évezredben vásárolhattak szeretett településük látnivalóival díszített porcelánkészletet vagy aranyozott faliórát a vidéki nyugdíjasok.
Nekem először valamikor 2005 környékén került a kezembe a Decobex Kft. szórólapja, amelyben mogyoródi épületek grafikájával díszített csészéket és alátéttányérkákat kínáltak, méghozzá meglehetősen negédes, behízelgő stílusban. Nekem legalábbis nem jött be; nem támadt ingerenciám igazán kedélyessé tenni az életemet „Mogyoród” településen(sic). De ettől is kivert a víz: „Szerezzen magának hangulatos terefere-órákat ezzel az új kreációval: „Mogyoród” szép porcelánjával.” Nyilván nem voltam célcsoport. Úristen – gondoltam, micsoda egetverő marhaság! Ezzel a szöveggel egy hónap múlva lehúzhatja a rolót. Pedig akkor még híre-hamva sem volt a válságnak..
A nagy túlélő
Persze, itthon sosem volt érdemes nagy téttel fogadni egy induló cég sikereire. Azt mondják, minden induló cég egy blöff, és magyar viszonylatban úgy is fogalmazhatunk, hatalmas blöff, hiszen a rendszerváltás óta eltelt években a magyar kapitalizmus kialakulását megszűnt cégek sora szegélyezi. Nem kevesebb, mint 282 ezer gazdasági társulás végezte így, azaz a cégek egyharmada. Ezzel a szomorú statisztikával európai rekorderek vagyunk. Tehát válság ide, válság oda, bedőlő cégek mindig voltak.
2008 szeptembere óta persze megsokszorozódott a felszámolási eljárások száma. Csak 2009-ben több mint 15 ezer cég került bajba, de az idén már július végéig több mint 10 ezer cég felszámolását indították el a cégbíróságok. Az elmúlt egy évben folyamatosan mintegy 120 ezer vállalkozás neve szerepel az adóvégrehajtás alá vont cégekről készült listán, annak ellenére, hogy hetente több mint ötezer cég adóvégrehajtási ügyét lezárják.
Rémisztő számok, igaz? Joggal gondolhatjuk hát, hogy azok a cégek viszont, akik ilyen hosszú időn keresztül, és ráadásul a vérzivataros időkben is talpon maradtak, azok igencsak tudnak valamit. Persze, nem igazán lehet általánosítani, mert vannak szektorok, amelyeket az átlagnál érzékenyebben érintett a válság, ilyen például az ajándék- és reklámtárgykészítés és -kereskedelem is. Az erőteljesebben érintett ágazatokban bizony még az addig jól menő cégek közül is jónéhányan bedobták a törülközőt. Józan ész(?) szerint tehát a Decobex Bt-nek már rég le kellett volna húznia a rolót.
A Decobex újra felbukkan az életemben, és nem hagy nyugodni
Szóval, igencsak meglepődtem, amikor néhány napja a főnököm egy dupla A/4-es színes-fényes szórólapot lobogtatva lépett be az irodába. Az én hajdanvolt mogyoródi szórólapomra emlékeztetett. Illetve, nem csak emlékeztetett, annak mutációja volt. Mintha sót hintett volna a sebbe. Több mint öt év telt el azóta, hogy kihagytam az egyszeri és megismételhetetlen ajánlatot, de mégis elemi erővel törtek fel bennem az emlékek. Bár itt a belső oldalon a „Hatszor „Iszkaszentgyörgy” szép porcelánon” felirat virított „Hatszor „Mogyoród” szép porcelánon” helyett. Hirtelen összezavarodtam. Kérdések cikáztak a fejemben. Újra próbálkozik a porcelános? Vagy, ami még meredekebb, azóta? Bedőlés és felszámolási eljárás nélkül? Meggugliztam hát egy kicsit a felszínt. És bizony, azt találtam, hogy Decobex Kft. anyavállalata, a Decor Art Creations több mint tíz éve rendületlenül gyártja lepedőnyi szórólapjait és csecsbecséit, és teríti őket mindig más és más faluban. Világszerte. Vajon hányszor szerepelt már kistelepülés „szép porcelánon”? Vagy szép, aranyozott órán, amellyel a szerencsés tulajdonos büszkén hirdetheti ismerősei, rokonai, barátai előtt, hogy lám, nekem milyen jól megy! Ennyi sületlenséget, gondolhatnánk. De a hosszú, virágzó működés miatt kénytelen-kelletlen be kell látnunk, ezek valamit nagyon jól csinálnak.
A tökéletes emléktárgy azoknak, akik az emlékeikben élnek
Mi lehet a Decor Art Creations évtizedes nemzetközi sikereinek a titka? Először is valószínűleg a tökéletes pozícionálás és a merész, de halálpontos célcsoportválasztás. Finom házisütemény mellett kávézgató, teázgató falusi nénikék lebeghettek a Decor Art Creations /Decobex kiötlőjének lelki szemei előtt, amikor azon merengett, kinek is szánja Iszkaszentgyörgy-Mogyoród-Hutingdon vagy éppen Bradford on Avon szép porcelánját. Vagy a nénikék fiaira, lányaira, unokáira gondolhatott, akik számára permanens gondot okoz, mivel is lepjék meg a fentebb említetteket.
Aztán, a célcsoportnak nagyon is bejöhet (minden fanyalgásom ellenére) a kommunikáció hangvétele. Kedves, nyugodt, terjengős, és kicsit naftalinszagú stílus. Szinte csipkét ver a körmondatokból. Mindent alaposan szájunkba rág. És hogy ez milyen zseniális húzás! Az én nagymamám kilencven éves korában egyszer kifakadt, hogy kapcsoljuk már át végre a tévét egy magyar nyelvű csatornára. A tévé kettő ment. A Decobex szórólapjain minden egyszerű, világos, és annyira, de annyira barátságos.
Viszont meglehetősen zárkózott. Nem tudni, mennyire függ ettől a siker, de a cég nagyon titokzatos, legalábbis ahhoz képest, hogy 17 országba jelen van. Az internetes fórumok és újságcikkek tanúsága szerint szinte senkinek nem sikerül kapcsolatba kerülnie a cég vezetőivel.
Az egyetlen általam föllelt kivétel a brit Bradford on Avon néhány polgára, akik azt kívánták jelezni a cég felé, hogy a cég bizony össze-vissza keverte a híres bradfordi épületeket. Ők szerencsésen el tudtak csípni egy menedzsert, aki megnyugtatta őket, hogy csak a szórólapokon szerepelnek rossz nevek, a tányérokon már minden megfelel a valóságnak. Sőt, arról is tájékoztatta őket, hogy a szórólapok korábban készülnek el, mint a tárgyak, ezért lehetett keveredés.
Ezek szerint, mivel a cég minden településről csak egy bizonyos meghatározott időpontig fogad rendeléseket, nulla százalék remittendával számolhat, hiszen csak az előre megrendelt tárgyakat kell legyártaniuk. Sőt, ezzel két legyet ütnek egy csapásra, hiszen még a raktározás gondját sem kell megoldaniuk. Az ember pedig igazán tud várni néhány hetet egy ilyen exkluzív, egyszeri kiadásra.
A Decobex Kft. mindemellett olyan insightra épít, ami minden idős ember magáénak érez. „A múlt emlékei és történetei ismét felidéződnek…” Milyen szép… Hát, igen. Az öregek már csak ilyenek. Az emlékeikből élnek. A Decobex Kft. meg belőlük. Majd egy évtizede. Majd 16 000 forintért (ősz) fejenként. Szép?
Comments are closed.