Az alábbi cikket nem én írtam. Csak nagyon elgondolkodtam rajta. Végül arra jutottam, egyszerűen megosztom, és inkább csak arról írok, hogy miért. Vigyázat, nehéz téma! 444.hu-n futottam bele a Paul Hansen díjnyertes képével foglalkozó cikkbe. Az az érdekes, hogy valójában nem egy kép készült. Két kép készült, ebből az egyik díjnyertes lett, a másik pedig vitaindító. Bizonyos szempontból a második kép is érhetne akár díjat, ezt az olvasóra bízom.
Amiért fontosnak tartom, hogy egy kommunikációval foglalkozó blogon szót ejtsünk a témáról, az a kommunikátor felelőssége. És a befogadóé. Azt gondolom, hogy a fotósnak tudnia kell, hogy amikor megmutat valamit, az – jó eséllyel – valamilyen hatást fog kiváltani másokból, és ez alkalmas lehet akár manipulációra is. Esetünkben ez, az elismerés mellett, a svéd kormány Haitinek nyújtott támogatása volt, amit pozitívan értékelhetünk.
A befogadónak mindemellett tudni kell, hogy amikor megmutatnak neki valamit, akkor ugyanezzel a mozdulattal el is takarnak valamit a szeme elől: irányítják a figyelmét. Azon sem nagyon lepődhet meg, hogy ha fotó készül, akkor van fotós. Mégis értem a kiábrándultságot, ugyanis a második kép hatása valami ilyesmi. Szívem szerint meg is kérdezném a fotóstól, vajon miért készítette?
Természetesen ezenfelül számtalan gondolatot ébreszt még a két kép – külön-külön, meg együtt is –, arra bíztatnám az olvasót, hogy ezeket ossza meg velem.
