2007 nagy év volt az internet életében: először jött az iPhone, aztán megalapítottak egy céget Dropbox néven, ami akkor még sokak számára értelmezhetelen szolgáltatást kínált: tárold az adataidat a felhőben, 2 gigabájtig ingyenes, efölött fizetős megoldással. Erre meg mi szükség van, gondolták a legtöbben, hiszen már akkor is lehetett simán 250 GB-os vinyókat rakni az asztali gépbe vagy a laptopba. Nem beszélve a külső winchesterekről, amin édesapám előszeretettel tárolja a gigahegyekből álló családi fotógyűjteményt ma is.
És bár Steve Ballmer is jót nevetett az iPhone árazásán, a Dropbox világhódító körútra indult, és ma a legnagyobb felhőalapú szolgáltatók egyike a világon. A történet a Wikipédia szerint onnan indult, hogy az alapító Drew Houston egyetemi évei alatt gyakran elfelejtette az állományait tároló USB meghajtóját magával vinni, és online megoldást keresett erre a problémára. Viszont az akkoriban elérhető lehetőségek a fájlok interneten történő tárolására – véleménye szerint – sok hiányosságot tartalmaztak, és felhasználóbarátnak se nevezhette őket, így egy saját megoldáson kezdett el dolgozni. Hogy jól gondolkodott, az mutatja, hogy 2011 végére már 50 millió, 1 évre rá 100 millió, mára pedig több mint 175 millió felhasználója van az alkalmazásnak, amiben az a jó, hogy az asztali verzió letöltésével, a számítógépen dolgozva, a mentéseket azonnal szinkronizálhatjuk a felhőbe anélkül, hogy belépnénk vagy bármit pluszban megnyitnánk, másolnánk .
A Dropbox sikerét nagyban köszönheti a kezdeti okos marketing- és sales stratégiának, aminek az volt az alapja, hogy a 2 GB ingyenes tárhelyet meghívások révén tovább lehetett növelni. Ez a stratégia annyira bejött, hogy ma is létezik: ma 16 GB-ot kaphatunk pluszban, 1-1 meghívott barát után 500 mega jár.
Azzal, hogy iOS és Android appokat is fejlesztettek, mára egy komplex szolgáltatást kínálnak: ezt a cikket, ha most az irodai gépen írva lementem a Dropbox mappámba, akkor útközben már szerkeszthetem mobilon, majd hazaérve az otthoni laptomon, anélkül, hogy a fájlt bárhogyan mozgatni kellett volna. Ráadásul annyira egyszerű, hogy legutóbb egy 85 éves bácsinak mutattuk meg, hogy letöltve az asztali verziót, hova mentse a file-okat, hogy mi is lássuk. És tökéletesen tudja használni azóta.
És az ilyen dolgok azok, amiktől az ember valóban a XXI. században érzi magát.
A következő cikkekben a konkurenseket és az ő előnyeiket mutatom be.
