Abban a szerencsében van részem, hogy az egyik hazai kereskedelmi bank ügyfeleként rendelkezem egy co-branded Vista-MasterCard kártyával, ami az erre kialakított programban számos kedvezményt ad nekem, ha kártyával fizetek, elsősorban az utazás, szálláshelyek, nyaralás témakörben, de van szép számmal egyéb kedvezményes vásárlási lehetőség is. Egyetlen kitétel, hogy az adott kártyával kell kifizetnem a terméket, szolgáltatást, és máris élhetek a százalékos kedvezményekkel. Ez idáig sok hasznát nem láttam a programnak, részint azért, mert nem ismertem a lehetséges kedvezményt adó partnerek körét, részint meg ha ismertem is, nem igazán tudtam élni a kedvezménnyel. Még a nyáron úgy döntöttünk, hogy a novemberi hosszúhétvégét a családdal egy ismert gyerekbarát hotelben töltjük, és kikapcsolódunk kicsit az év végi hajrában. Bujkált bennem a kisördög, és miután lefoglaltam a szálláscsomagot, megnéztem, nincsen-e véletlenül kedvezmény a kiszemelt hotelben. Volt. 5%. Örültem, és próbáltam fejben tartani, hogy majd ha fizetnem kell, ezt a kártyát vegyem elő, és éljek a kedvezménnyel. Eddig a bevezető.
A kikapcsolódás rendben megtörtént, asszony, gyerek, csomag a kocsiban indulásra várva, én a program lezárásaképpen a hotel recepción kértem a számlát abban a tudatban, hogy kártyával fizetve perceken belül eleget teszek kötelezettségemnek, és indulhatunk hazafelé. Szörnyű nagyot tévedtem. Megpróbálom idősorrendben rekonstruálni a történteket.
Kezdésnek büszkén felmutattam a kártyát még a számla kinyomtatása előtt, kérve a recepciós hölgyet a kedvezmény érvényesítésére. Az egyébként rendkívül kedves és segítőkész hölgy egy pillanatra lefagyott, majd mosolyogva közölte, hogy még életében nem hallott erről a kedvezményről, és hogy a gép automatikusan állítja össze a számlát, így nem tud mit tenni, de megkérdezi a főnököt. Láttam rajta, hogy hiszi is meg nem is, hogy itt bizony kedvezményt kell adnia, ezért eddigre a mobiltelefonomon megkerestem az oldalukat, azon is a kedvezmények menüpontot, ahol bizony feketén-fehéren ott volt az én kártyám és kedvezménye. Ezt próbáltam tudomására hozni, megkönnyítve szorult helyzetét, de láttam rajta, hogy gondolatai már máshol járnak, így azon javaslatom sem hatotta meg, miszerint nyissa meg az ő számítógépén a saját weboldalukat, és bizonyosodjon meg róla a saját szemével. A hölgy rövid gondolkodás után telefonálni próbált, majd miután ez nem sikerült, vélhetően a kedvezményekért felelős célszemély szombaton délután nem vette fel a telefont, egy, a recepció mögötti szobába távozott. A következő húsz percben, amíg hiába vártuk a hölgyet az időközben érkezett és bejelentkezni, távozni kívánó vendégekkel, nem történt semmi érdemleges. Mivel a recepción akkor senki más nem teljesített szolgálatot, így az ott várakozóknak jómagam próbáltam felvilágosítást adni, miért nincsen itt senki. Mivel nyilván én voltam a vétkes fél, miattam várt mindenki, kezdtem magamon érezni a kollektív megvetés bélyegét. Aztán a hölgy kipirult arccal előkerült, ijedten konstatálta, hogy időközben kisebb tömeg gyűlt a pult köré, de határozottan, hogy mindenki hallja, megnyugtatott, hogy igen, tényleg van kedvezmény erre a kártyára, „de szent évente egyszer téved ide valaki, aki kéri, így nem tudnak róla”. Majd igyekezett felhívni a figyelmemet arra, hogy az oldalukon lévő leírás szerint előre kell jelezni, ha valaki kéri a kedvezményt, és valójában el sem kellene fogadnia, de azért most kivételt tesz, és elfogadja, de számítsak rá, hogy ez hosszú lesz, mert újra kell számolnia tételesen mindent, és még fogalma sincsen arról, hogy számlán mindezt hogyan fogja módosítani. Mit mondjak, nem volt megnyugtató válasz sem nekem, sem a várakozó tömegeknek. Ott álltam közel fél órája, nyílván egyre inkább növekvő idegességben, a közben érkező vendégek szemének kereszttüzében, ráadásul finoman kioktatva a recepciós hölgy által. Miután az önszuggeszciós nyugtató pozitív kondicionálás után tárgyilagosan biztosítottam róla, hogy a bankom programfüzetében, weboldalán, és a kedvezményt adó co-partner weboldalán sehol nincsen fent (az elmúlt fél órában ezt mind végignéztem a weben), hogy bármit előre kellene jelezni, így inkább jobban tenné, ha tudatában lenne a saját munkahelyének kedvezményelfogadási szabályaival, már csak egy dolgom volt, továbbra is türelemmel várakozni, hogy végre fizethessek. Az elkövetkező újabb fél óra monotonitását csak kisebb incidensek törték meg, mint például a párom hívása, hogy „ugyan már, mi az eget csinálok negyvenöt perce, és meddig kell még nyugtatni a gyereket a kocsiban”, vagy azok a pillanatok, amikor a hölgy megpróbálta a számlakészítés elhúzódó ideje alatt párhuzamosan elintézni az ott várakozók ügyes-bajos dolgait. A pontot az i-re az tette fel, amikor észrevettem, hogy a hölgy tényleg számológéppel próbálja meg kiszámolni, hogy mekkora kedvezményre vagyok jogosult, majd ezt manuálisan beírni az ezek szerint unintelligens számlázó programba. A vége felé felajánlottam a hölgynek, hogy küldjék el a számlát postán, majd átutalom, így nem tartom fel a többieket, és neki sem kell erejét meghaladó módon helyt állnia egy ilyen bonyolult szituációban, de ettől talán jobban megijedt, mint amikor a kártyát elővéve kedvezményt kértem. Aztán valahol a hatvanadik perc környékén elkészült a számla, rajta a kedvezményekkel, villámgyorsan kifizettem a számlát, majd a recepciós hölgy sűrű elnézéskérései közepette távoztam az ajándéka kapott gyerek kifestő füzettel a hónom alatt (nem a várakozás miatt adták, jár minden vendégnek). Ennyi volt a történet, számomra a legnagyobb tanulság, ha legközelebb kedvezményt akarok igénybe venni, már jó előre jelzem majd, ha kérik, ha nem, elkerülendő az ilyen bosszantó helyzeteket. Amit a hotel felé javaslatként meg fogok fogalmazni, hogy tanítsák be alaposan az alkalmazottakat, mert nagyon rossz az, amikor egy vendégnek kell meggyőznie a recepcióst arról, hogy jogosan jár neki a kedvezmény. Ha pedig a kedvezmény igénybevétele meghaladja az 5 percet, akkor minden vendégnél kérdezzenek rá a bejelentkezéskor, vagy akár már a szobafoglaláskor, él-e majd ilyen lehetőséggel a fizetés során. Jómagam, mint a bank megbecsült ügyfele, aki egyszerűen csak élt egy kedvezménnyel, legalább is nagyon vegyes érzelmekkel távoztam, és elég alacsony volt az az elégedettségi faktor, amit mindennek okoznia kellett volna. Így pedig nem érdemes kedvezményprogramot csinálni, mert sajnos hamar a visszájára sül el, és jó érzések helyett inkább bosszúságot okoz. Ez pedig túl sok pénzébe kerül így a folyamat minden szereplőjének, beleértve a hotelt, a bankot, és a kedvezményt leszervező partnert is. Ti már jártatok így valaha?
Akit érdekelnek a részletek a bank programjáról és a kedvezményekről:
http://www.cib.hu/maganszemelyek/akciok/mastercard_gold_akcio/index?bid=543
Aki a hotelre és az ott elfogadott kedvezményekre kíváncsi:
http://www.kolping.hotel.hu/csaladbarat-hotel-fizetesi-lehetosegek
