Az egyik kedvenc sorozatom az Autókereskedők (Wheeler Dealers), amiben a két főszereplő, egy alacsony köpcös és egy magas cingár autókat vesz, javít, majd újra elad. Szeretem ezt a sorozatot. Nem csak azért, mert egy magamfajta poszt-kommunista országban élő ember számára csodálatos, hogy a kapitalizmus egyik bölcsőjében nem az a cél, hogy a megvásárolt használt autót némi vizuális tunning után jó pénzért adják tovább a maximális profit reményében a szerencsétlen új vevőnek, mélyen hallgatva a korábbi balesetekről, a hibás alkatrészekről, a valódi futott kilométerek (mérföldek) számáról. A sorozatban ugyanis egész egyszerűen mindent kijavítanak az autón, újrafestenek, feljavítanak, és a végén minimális haszonnal adják tovább a szerencsés új tulajdonosnak. Az alacsony köpcös a Díler (sorozatbeli szerepe szerint korábban valódi autókereskedő volt, ezért ért az autókhoz) a magas cingár a Szerelő, aki minden márkát ismer, és mindent hiba nélkül és tökéletesre javít. Nem vagyok fanatikus autórajongó, a szereléshez sem értek, mégis van valami az epizódokban, ami a fotelhez szegez. Az egyik kedvencem a kicsit mesterkélt alku, amikor a Díler autót vesz és vadul alkuszik, vagy amikor az epizód végén megpróbálja felsrófolni az eladásra váró autó árát a potenciális vevőnek (egy magamfajta vérbeli kelet-európai alkufüggő számára kicsit esetlenül ugyan, de a sorozat szerint általában mégis eredményesen) hosszasan sorolva az autó korábbi, de javított hibáit. Egyben mégis minden epizód alkufolyamata megegyezik: a kialkudott vételár akár vásárlás, akár eladás esetén hosszas kézfogással és vállveregetéssel szentesíti meg a döntést, de csak akkor, ha már elhangzott a következő mondat a fizetésről. „Most rögtön, és készpénzben!” Ez az üzlet alapfeltétele.
Hallgatom hazafelé a rádiót, és az egyik reklámblokkban egy nagy múltú, közismert olasz importőr hirdeti kisautóját. Semmi különös, gyorsan kiderül a nagyszerű lehetőség, sportosnak pozícionált, történelmi évfordulós modell, sok lóerővel, számtalan extrával, jelentős kedvezménnyel, jónak tűnő áron. Eddig minden rendben; akit érdekel és megteheti, az vesz, akit nem érint, az várja a következő zeneszámot. Aztán, mielőtt lemegy a szpot, valami történik, ami felborítja a szokásos unalmas szöveget. A reklám utolsó mondata: „Nálunk azok a vevők is jogosultak a kedvezményre, akik készpénzben fizetnek!”
Hűha, nagyot fordult a világ, ma már nem az a lényeg, hogy milyen finanszírozást ajánlanak, alacsony kezdőrészlettel, akciós kamattal, sok-sok év futamidővel, hanem az, hogy ha valaki készpénzzel fizet, nem szenved hátrányt. Úgy látszik, az olasz márka megértett valamit az újraéledő válság lényegéből, és a fent idézett TV sorozat gondolatvilágából. Nem akar maximális profitot realizálni még olyan áron is, hogy értelmetlen hitelt vetet fel a vásárlóval néhány százalék kedvezményért cserébe. Amit aztán a vásárló később sokszorosan fizet vissza, ha egyáltalán meg tudja tartani autóját és nem viszi a bank néhány éven belül. Csupán csak eladni akar. A jelenség persze nem új keletű, volt, hogy a kereskedők nem az autók eladásán realizálható (minimális) profitból éltek, és nem is a csillagászati áron adott időszaki és egyéb szervizekből, hanem a borsos banki jutalékokból. Néhány éve még tódult a nép, boldogan adósodott el, és vette meg azt a modellt, amelyikre egyáltalán nem volt szüksége. A készpénzes vevők már akkor is szemlesütve toporogtak a banki jutalékokból busásan megélő üzletkötők előtt, akik emberszámba sem vették őket, mert – ne adj’ isten – nejlonzacskóban hozták be azt a néhány milliót, amit leszurkoltak a megvásárolni kívánt modellért. És mert nem voltak hajlandóak eladósodni egy jobb, kényelmesebb, és teljesen szükségtelen ígéret reményében.
Ha van tehát pénzed, már nem kell szégyenkezned. Büszkén vedd ki azt a bankból, és ha új autót akarsz, menj az olasz márkához, határozottan kérd a reklámozott modellt és magabiztosan szurkold le a készpénzt a kereskedő kezébe. Garantáltan boldog lesz, talán még kávéval is megkínál. Ha nem, idézd a reklámjukat, neked ehhez ma már reklám adta jogod van. Tényleg nagyot változott a világ!
Ha valakit érdekel, részleteket itt talál, az ideális modellt pedig találja ki mindenki maga.
