Pár éve még hosszú sorok kígyóztak a bankjegykiadó automaták előtt. Mára elfogytak. A sorban állók is, a pénz is. Magyarázhatjuk mindezt a válsággal, ahogy azt a Világgazdaság is teszi, nem megfeledkezve arról, hogy folyamatosan nőtt a bankjegykiadó automaták száma, és egyre több helyen lehet ma már kártyával (órával, mobillal stb.) fizetni.
Tény, hogy egyre kevesebbet költ a lakosság a válság óta, ami visszavezethető a bevételek csökkenésére, a munkahelyi bizonytalanságra stb. Itt most persze nem a felső tízezerről beszélek, akiknek eddig is volt, ezután is lesz mit a tejbe aprítaniuk, hiszen a luxusigényeket kielégítő ágazatok nem panaszkodnak a megrendelések csökkenésére. A lakosság zömét azonban utolérte a válság, fizetéstől fizetésig élnek, és spórolás gyanánt a sarki zöldséges helyett inkább a hiperekbe járnak „akciósat” vásárolni, és akinek van kártyája, az azzal fizet.
A bankjegykiadó automaták telepítésének üteme is lendületét vesztette a válság után, 2004. és 2008. között 40%-kal, utána, másfél év alatt viszont csak 4%-kal nőtt a számuk. Nem is volt rájuk akkora szükség, hiszen 2009-ben már 3,3%-kal csökkent a készpénzfelvételek száma. Ám ne gondoljuk, hogy mindez azért van, mert mindenki áttért a kártyás vásárlásra, ugyanis a plasztikkal költött összeg nem nőtt látványosan, sőt, a tavalyi évben már stagnált. Mindeközben a készpénzfelvételek összege is rohamosan csökkent. Lecsupaszítva az adatokat arra az eredményre juthatunk, hogy a készpénzfelvételek száma és teljes összege egyaránt csökkent, a kártyás vásárlásoknak pedig csak a száma nőtt, az összege, azaz a kártyás forgalom majdnem a felére esett vissza 2010-ben.
Örvendetes tény viszont, hogy egyre bátrabban használják bankkártyáikat az emberek. Korábban mondjuk a technika sem volt éppen a csúcson, ezért előfordult hogy hosszú perceknek tűnt a várakozás, miközben a kártyás vásárló arcán enyhe szégyenpír jelent meg. Ma már jóval gördülékenyebben mennek ezek a dolgok, valószínűleg ennek köszönhető, hogy kisebb összegű vásárlásoknál is szívesen fizetnek kártyával az emberek. 2004-ben az átlagos kártyás vásárlás 9000 forintra rúgott, 2009-ben ez lecsökkent 7500 forintra. Ma már elenyésző azok száma, akik plusz köröket tesznek vásárlás előtt azért, hogy bankautomatát találjanak (abból is sajátot, ha meg akarják úszni a pénzfelvétel járulékos költségeit). Éppen ezért meglepő, hogy a készpénzfelvételek átlagos nagysága 2004. és 2008. között 35 000-ről 43 000 forintra nőtt. Ez azt jelenti, hogy aki a kártyás fizetési lehetőségek növekedésének dacára még mindig automatázik, az nagyban játszik. Pedig a bankok mindent megtesznek annak érdekében, hogy vonzóvá tegyék a fémmonstrumokat, feltölthető róluk a mobilegyenleg, egyes példányok pedig szerencsejátékra (számsorsjáték, sportfogadás) vagy sárga csekkek befizetésére is alkalmasak. Ennek ellenére, a jó nép szinte csak készpénzfelvételre használja őket. Már ha használja… Azt, hogy fellendülés mikor várható az elköltött összegeket illetően, nehéz megjósolni. Egyelőre attól félek, hogy újra értelmet nyer az a mondás, mely szerint „ha a szegény ember csirkét eszik, vagy a csirke vagy a szegény ember beteg”.
ATM-ek darabszáma, *Első fél év végi adat (Forrás: MNB)
Bankkártyahasználat Magyarországon, 2010 - I. fél év
