Szimuláció elmélet – avagy ez biztos, hogy a valóság most?

Évezredek óta foglalkoztatja a filozófusokat és tudósokat, hogy mi is a valóság, hogyan lehetne leírni és bizonyítani, hogy abban élünk. Az utóbbi évtizedekben pedig még az a kérdés is felmerült: mi van, ha egy szimuláció foglyai vagyunk?

Ezt a problémát láthatjuk az ősi Kínában Zhuangzi által, vagy modernebb médiában például a Mátrixban. Ennek egy érdekes változata a szimuláció-elmélet, amit Nick Bostrom-nak köszönhetünk.

Nick Bostrom 2003-ban vetette fel az alábbi trilemmát :

1. azon civilizációk száma, amelyek elérik azt a szintet, hogy szimulálni tudják a valóságot, nullához közeliek
2. azon civilizációk száma, amelyek elérték azt a szintet, hogy ilyen szimulációt futtassanak és akarjanak is, nullához közeliek
3. az ilyen szimulációk száma akkora, hogy sokkal több a szimulált ember, mint az eredeti

A felvetés szerint a fenti 3 állítás közül mindhárom egyformán valószínű lehet

De a mi számunkra most a harmadik verzió az érdekes. Miszerint is, ha egy civilizáció eléri azt a szintet, hogy olyan részletes szimulációt tudjon futtatni, ami megkülönböztethetetlen a valóságtól és kíváncsi is arra, hogy hogyan alakult volna a történelmünk, ha bizonyos dolgok máshogy alakultak volna, akkor logikus a feltevés, hogy több ilyen szimulációt is futtatnának.

Vigyük kicsit tovább ezt a gondolatmenetet

Tegyük fel, hogy:

• futtatunk 99 db szimulációt és mindegyik teljesen megegyezik az eredeti valósággal
• egy külső szemlélőt megkérünk, hogy közülünk – mi és a 99 szimulált énünk – válassza ki az eredetit

Annak az esélye, hogy az eredeti énünk lesz kiválasztva az ebben az esetben 1%. És akkor még „csak” 99 ilyen szimulációt futtattunk. Ha még pár nullát a szimulációk száma mögé teszünk, nagyon gyorsan eljutunk arra a pontra, amikor annak az esélye, hogy mi legyünk az “eredeti én” szörnyen kicsi lesz. Avagy a másik oldalról megközelítve, szinte biztos, hogy mi is egy szimuláció részei vagyunk.

Egy szimuláció részei lennénk? Ez első ránézésre hihetetlennek tűnik!

De ha kicsit jobban belegondolunk, máris más a helyzet. Elég megnéznünk a The Sims sorozat és hasonló játékok népszerűségét és már biztosak is lehetünk benne, hogy valaki biztosan csinálna ilyet.

Másfelől, azt sem nehéz elképzelni, hogy „hamarosan” – ami a jelen állás szerint több száz vagy akár ezer év is lehet, mire képesek leszünk létrehozni és fent tartani olyan technológiát, ami erre képes – eljutunk arra a szintre, hogy ilyen szimulációkat futtassunk. Hiszen ahogy azt egy korábbi cikkemben már említettem, a jelen technológiánkkal is hihetetlen részletességgel és pontossággal tudjuk szimulálni a valóságot.

És hogy ezek a szimulációk megkülönböztethetetlenek lennének a valóságtól? Hiszen már most is képesek vagyunk olyan számítógépes grafikát létrehozni, amiről szinte bárki elhinné, hogy az egy sima fotó vagy film.

Az egész szépsége – legalábbis szerintem -, hogy szinte lehetetlen bizonyítani bármelyik irányba is. Természetesen a tudósok már előálltak ötletekkel arra, hogyan lehetne eldönteni a kérdést. Ugyanakkor az is felmerült, hogy biztosan jó ötlet-e bebizonyítani, hogy egy szimulációban élünk, hiszen annak komoly következményei lehetnek. Kezdve onnan, hogy a szimulált emberiség mihez kezdene ezzel a tudattal, egészen odáig, hogy a szimulációt futtatók mit tennének.