Erre a kérdésre természetesen létezik jó válasz, de sokféle szempontból érdemes megvizsgálni a kérdést.
Egyfelől vannak formai és tartalmi előírások (nem kevés), amelyek az utóbbi időben egyszerűsödni látszanak, például úgy, hogy a számla tartalmi követelményeiből kikerült a számla aláírása és pecsételése, ami részint közelít az EU-s elvárásokhoz, részint meg nehezítés, hiszen itthon a számla befogadójának kötelezettsége gondoskodni arról, hogy csak eredeti, hiteles bizonylatokat fogadjon be. Ez utóbbi kitételnek elég nehéz megfeleli, amikor mára már nem kötelező aláírni, lepecsételni egy számlát, így még azt sem lehet róla tudni, hogy ki a felelős a kiállításért. A bizonylat így éppen úgy néz ki, mint egy fénymásolat, vagy egy akármilyen programban megszerkesztett dokumentum. Ezt ellenőrizni szinte lehetetlen. Mindezek mellett befogadóként lehet ragaszkodni a minimum követelménynél többhöz, de ezt a kérést nem minden szervezeten lehet keresztülvinni, így előfordul, hogy egy ilyen kérés erős ellenállásba ütközik, és a hosszas okfejtéses levélváltás sem lendíti előre az ügyet.
Újdonság még a távszámla, amit a befogadó nyomtat ki, de vannak téves értelmezések is a használatára, mely nyomán csupán egy pdf érkezik e-mailen, ami nem felel meg a hatályos előírásoknak, viszont kinyomtatva semmi különbség nem észlelhető, így kérdés, hogy érdemes-e aggályoskodni e megoldás nem teljes megfelelőségén?
Az elektronikus számlával kapcsolatban is sok a különféle elmélet, hogy mi számít annak és mi kell a kibocsátásához, a befogadásához és a megőrzéséhez, ellenőrizhetőségéhez, hitelesítéséhez?
Úgy sejtem, a megváltozott számlázási szabályok értelmezése többeknek okoz fejtörést, és sok az ellentmondó álláspont is, illetve az információ is hiányos.
A NAV áprilisban meg is jelentetett egy tájékoztatót a 2013-tól alkalmazandó új számlázási szabályokról, de sajnos ez újabb kérdéseket vetett fel, így a könnyítésnek szánt változás tapasztalatom szerint nem ért célt.
