Az AI története a múlt század közepéig nyúlig vissza. Az 1950-es években a terület két atyja, Minsky és McCarthy volt. Ők a mesterséges intelligenciát olyan program, illetve gép által végzett feladatként definiálták, amelynek végrehajtásához egy valódi ember az intelligenciáját használná. Ez persze meglehetősen tág meghatározás, ezért időnként fellángol a vita arról, hogy pontosan mi is sorolható a mesterséges intelligencia kategóriába.
Az már egy pontosabb meghatározás, hogy az MI rendszerek az alábbi emberi intelligenciával kapcsolatos tevékenységek közül legalább párat használnak: tervezés, tanulás, problémamegoldás, érvelés, tudás kifejezése, észlelés, mozgás és manipuláció, illetve kisebb mértékben az érzelmi intelligencia és a kreativitás.
Milyen célokra használják az AI-t?
Az AI manapság mindenütt jelen van életükben: megmondja, hogy mit vásároljunk legközelebb online, megérti, amit a virtuális asszisztenseknek, például a Amazon Alexának vagy Sirinek mondunk, észleli, ha egy üzenet spam, felismeri, mi szerepel egy fotón, sőt, felfedezi a hitelkártya-csalásokat. A példák száma szinte végtelen.
A mesterséges intelligencia különféle típusai
A jövőkutatók az AI három formáját különböztetik meg, ezek a “keskeny” vagy szűk intelligencia, az általános mesterséges intelligencia, illetve a mesterséges szuperintelligencia, rövidítéseik: ANI (artificial narrow intelligence), AGI (artificial general intelligence) és ASI (artificial super intelligence).
A szűk AI-t a számítógépekben fedezhetjük fel
olyan intelligens rendszerek, amelyeket megtanítottak arra, hogyan kell elvégezni a konkrét feladatokat anélkül, hogy arra kifejezetten beprogramozták volna őket. Ez a fajta gépi intelligencia áll a Siri virtuális asszisztensének beszéde és nyelvfelismerése mögött az Apple iPhone-ban, és ezt használják az önjáró autók látásfelismerő rendszerei is. Az emberektől eltérően, ezek a rendszerek csak bizonyos feladatok elvégzésére taníthatóak meg, ezért szűk AI-nek hívják őket.
Comments are closed.