Nem azért van leírva, mert igaz, hanem azért, mert valaki leírta.
Én még az „átkosban” jártam középiskolába (ezt is már csak én generációmtól felfelé értik, jelentése: a rendszerváltás előtt), és már akkoriban próbálta belénk verni történelemtanárunk, hogy ne higgyünk el mindent, ami le van írva. Bár, természetesen, azért van leírva, hogy elhiggyük, és sokan ezt is teszik, csak azért, mert papírra nyomtatták (az átkosban még csak papírra nyomtatták). Úgy tűnik, ez a digitális korban sem változik. És egyáltalán nem a reklámokról beszélek!
Food Babe egészségesen táplálkozik. Amikor még nem tette, nem is hívták így. Akkor még csak Vani Hari néven ismerték és 15 kilóval többet nyomott. Aztán lefogyott és a kilók által hagyott űrt önérzettel, megmondással, ellenségképpel töltötte ki. Food Babe az egészségtelen ételekre és ezek gyártóira akadt ki, és nem hagyta, hogy mozgalma kiteljesedésében, az „egészségtelen” definíciójának meghatározásában a tudomány aktuális állása akár csak egy pillanatra is megzavarja.
A hölgyet a Time magazin az internet 30 legbefolyásosabb személyisége közé választotta. Nem véletlenül, óriáscégeket kényszerített meghátrálásra és kivetetve – egyébként biztonságos – számára furcsán hangzó összetevőket ételeikből.
Hogyan érte el mindezt, hogyan sikerült szigorúan autodidakta „képzettségével” meghátrálásra késztetni a tudományt? Természetesen kommunikációval. A képlet egyszerű. Kreálj egy ellenségképet (élelmiszeripari cégek), gyűjts harcostársakat (követők), használj leegyszerűsített megmondásokat (nem baj, ha nem igazak, elég, ha a laikusok elhiszik), ezeket irányítsd az ellenségedre (online petíció).
Az eredmény? Ha részletes magyarázatot kap (ami ráadásul igaz), akkor azzal lehet elütni a dolgot, hogy nyilván magyarázkodik, hiszen ez az érdeke, ha nem szól semmit az a baj, ha objektív szereplő kel a megtámadott védelmére, az meg nyilván fizetett ügynök. Ismerős? Sajnos, működik a dolog. Valahogy keveseknek tűnik fel, hogy a mások érdekeivel hadonászó hölgy, valójában csak a sajátját – még csak nem is a „fegyvertársaiét” – nézi.
Érdemes elolvasni az Index cikkét a témában. Nem, nem Vani Hari miatt. A jelenséget érdemes figyelni, aztán magunkat, hogy mi vajon bedőlnénk-e neki…
