Nemrégiben belefutottam egy tv sorozatba a TLC-n, ahol olyan amerikai nőket és férfiakat mutattak be, akik újságból kivágott és internetről letöltött vagy éppen a nagymamától megörökölt (némely esetben soha le nem járó) kuponok segítségével vásárolnak óriási mennyiségű árut jellemzően szupermarketekben végül néhány dollárért. Ámulatba ejtő megtakarításuk a kedvezmények halmozhatósága okán közel 100%. A sorozat szereplőiben közös, hogy mindegyikőjüket egyetlen cél vezérel: minél több áruhoz hozzájutni minél kevesebb pénzért, ezért egyesek még a kukákat is végigturkálják, hogy a kuponokat tartalmazó újságért se kelljen fizetniük. E sorozat elvileg dokumentumfilm és nem fikció.
Az itthon ismert kuponos akciókkal is már nagyon sokféle kedvezményhez hozzá lehet jutni, és határidőn belüli (szabályszerű) felhasználás mellett esetenként akár nagyobb összegű kedvezmény is elérhető, de e sorozatban bemutatott „kuponzsonglőrös” vásárlás, ahol az üzletből végül pénz nélkül vagy csupán egy kevéske aprópénzért és egy halom nyomtatott kuponért cserébe sok raklapnyi árut ki lehessen tolni egy üzletből, az nálunk biztosan nem működne. Vásárlóként persze izgalmas kaland lehet így vásárolni, ugyanakkor az üzlet szempontjából már nagyon más a helyzet.
Itthon nem lehet halmozni a kedvezményeket, és főként nem lehet korlátlan ideig érvényesíteni a kuponokat. Nem véletlenül, hiszen ezen feltételrendszerek megléte nélkül nem lehetne gazdaságosan üzemeltetni, fenntartani az üzleteket, vállalkozásokat, talán csak Amerikában… 🙂
