Valószínűleg mindenki elgondolkozott már azon, hogy milyen jó lenne az időutazás. Hiszen ki ne szeretne kijavítani régi hibákat, vagy újra átélni szép emlékeket. Nem is véletlen, hogy a különböző médiákban ilyen népszerű téma.
A tudomány jelenlegi állása szerint viszont sajnos nem olyan kedvező a helyzet, mint a filmekben. Az előre történő időutazás lehetséges és nem is bonyolult a folyamat. Az egészhez „csak” kellően gyorsan kell utaznunk.
Ezzel csak az a probléma, hogy a kellő gyorsaság a fény sebességéhez közelit jelentene. Ettől viszont a mostani technológiáink erősen elmaradnak. Viszont, ha lenne egy ilyen szuper gyors űrhajónk, akkor egy számunkra pár órás körutazás során a Földön akár több év is eltelne, vagyis effektíve előre utaztunk az időben.
A nagyobb problémát viszont a múltba utazás jelenti
Az csak az egyik fele, hogy tudósaink szerint ez csak akkor lenne lehetséges, ha a fény sebességénél gyorsabbak tudnánk lenni, viszont az érdekesebb része, hogy milyen következményekkel járna. Íme egy pár fajta modell, ami jellemzően előjön amikor időutazásról van szó.
Rögzített történelem
Ebben a verzióban ugyan vissza tudunk utazni az időben, de semmit nem tudunk változtatni a történelmen, hiszen annak mindig is része volt, hogy mi visszamegyünk és ott csinálunk valamit. Ha filmbéli példát keresünk erre a teóriára, akkor jusson eszetekbe a Terminátor 1., ahol John Connor megszületése csakis azért volt lehetséges, mert a jövőbeli énje visszaküldte a múltba a leendő apját. Aki aztán Sarah Connor segítségével sikeresen megölte az első terminátort, ám Skynet így is öntudatra ébredt a második rész tanúsága szerint.
Dinamikus idővonal
Amikor is, ha visszamegyünk és változtatunk a múlton, akkor az kihatással van a jelenre és a jövőre is. Ez viszont magával hozza az időparadoxonok gyönyörű világát is. Például a „nagyapa paradoxon”-t!
Tegyük fel, hogy beülsz egy időgépbe és visszamész a múltba megölni a nagyapádat, mielőtt apukád megszületne. Ennek hatására ugyebár te sem születsz meg, így viszont nem tudsz visszamenni az időben és megölni nagyapádat. Ami miatt viszont apukád meg fog születni, majd te is, és később be tudsz ülni abba a bizonyos időgépbe visszamenni megölni nagyapádat. Van még pár ilyen paradoxon verzió, amik igazán jó fejtörők is egyben. Ezt a modellt követi például a Vissza a jövőbe! filmsorozat is, azzal a híres fotóval, amiről először Marty testvérei, majd maga Marty is kezd eltűnni. Eközben főhősünk múltbéli kalandjai során azt is tapasztalja, hogy egyes testrészei egyre átlátszóbbá válnak.
Öngyógyító történelem
Ez az előző két verzió között helyezkedik el, ugyanis eszerint tudunk módosításokat végezni a múltban, de maga a történelem igyekszik korrigálni ezeket, és így a végeredményen nem tudunk változtatni. Erre szokták felhozni példának, hogy ha visszamegyünk az időben a második világháború előttre és megöljük Hitlert, akkor valaki más átvenné a helyét és minden folytatódna ugyanúgy, mint ahogy az előtte történt.
Több idővonal
Ebben a verzióban az a lényeges különbség, hogy itt nem csak egy idővonalról beszélünk hurkokkal, hanem inkább egy „időfáról”. Azaz amikor visszamegyünk az időben, akkor azon a ponton az idővonal elágazik, az eredetin történik minden ugyanúgy, mint ahogy az a történelmünk szerint történt, míg a módosításaink hatása az új ágon játszódik le. Ezzel szépen meg is oldódik a fent említett paradoxonok problémája, hiszen a „mi múltunk” érintetlen marad és egy „új múltat” hoztunk létre.
Ezt láthatjuk a Terminátor 2 és 3-ban – érdekes, hogy az elsőhöz képest változtattak -, illetve például a 2009-es Star Trek filmben is.
És persze ott van az időutazás azon verziója is, hogy egyik irányba sem lehet utazni, csak a jelen létezik, de ez nem olyan érdekes. A fentiek viszont mind csak elméletek, amíg valamelyiket is nem sikerül bizonyítani. De addig is remek történetek tudnak születni belőle.
Comments are closed.