Zsoldos Dávid, a Papageno igazgatója, a Magyar Zenei Tanács elnöke válaszolt kérdéseinkre.
Remek konferenciát szerveztél (Bach 2 Future konferencia, 2021. november 19., Müpa) a komolyzenei szcénának, magas színvonalú és tartalmas programmal. Összefoglalnád, hogy mi volt számodra a konferencia üzenete illetve tanulsága?
Nem csak a résztvevők száma volt kellemes meglepetés, de az is, hogy már másnap megszólaltak a telefonok – és néhány téma érzékenységét mutatja, hogy nem a sajtóban, vagy a közösségi médiában, hanem főleg magánbeszélgetésekben, zárt csoportokban folytatódott a diskurzus. Kiderült, hogy égetően hiányzott egy olyan fórum, ahol az érintettek megoszthatják a tapasztalataikat, és ahol érvelni lehet egy-egy álláspont mellett. A paneleket eleve úgy válogattuk össze, hogy olyan szakemberek üljenek le egy asztalhoz, amiből kiderül: az ellentéteknél, különbözőségeknél jóval lényegesebben a közös, vagy nagyon hasonló kihívások és hogy az ezekre adott különböző válaszok bizony nagyon tanulságosak. Egy nagy összművészeti fesztivál el tud lesni egy kis klasszikus zenei fesztiváltól egy jó kommunikációs ötletet, és az is tanulságos, hogy a budapesti szimfonikus zenekarok mennyire nem egy kaptafára készülnek és működnek. A digitális eszközökről szóló prezentációk pedig a visszajelzések alapján kifejezetten inspirálóak voltak a közönség számára – a jövőben is ez lesz a konferencia legfontosabb iránya.
Képaláírás: Kerekasztalbeszélgetés a Bach 2 Future konferencián (Fotó: Valuska Gábor)
Ez a konferencia most kifejezetten hazai fókuszú volt, míg az előző pont, hogy a nemzetközi tapasztalatcserét mozdította elő. Mit lenne érdemes a hazai kultúraszolgáltatóknak megfontolni más országok gyakorlatából?
Talán meglepő, hogy Kodály országában ez a helyzet, de leginkább a hazai zeneoktatás, és ezen belül leginkább az alsófokú oktatás, azaz az iskolásoké szorul nemcsak egy komoly anyagi invesztícióra, de némi szakmai inputra is – talán leginkább a finn és skandináv országok gyakorlatát lenne érdemes tanulmányozni. És nem csak szorosan vett zeneoktatási mérőszámokat kell vizsgálni, hanem az oktatás egészének az eredményességét is: a zeneoktatásra nem felesleges luxusként, hanem az általános készségfejlesztés egyik legerősebb, sokszorosan kipróbált eszközeként kell tekinteni. Félreértés ne essék, nem kell és nem is szabad a Kodály-módszert kidobni az ablakon: a módszer zsenialitása és időtállósága vitathatatlan, és még van jó néhány iskola, amely képes őrizni a lángot. De az egykor világelsőnek számító hazai muzsikusképzés kritikusan alulfinanszírozott és folyamatosan romló állapotban van: először ezt kell megoldani ahhoz, hogy utána legújabb nyugati módszerek és kutatási eredmények adaptálásáról beszélhessünk. Viszont ez halaszthatatlan – a huszonnegyedik órában vagyunk.
Képaláírás: Kovács Ágnes (Culture.Crane) előadása a Bach 2 Future konferencián (fotó: Valuska Gábor)
Az online platformok és digitális megoldások szerepe, azok alkalmazásának mértéke jelentősen megnőtt a kultúrában. Ezáltal megváltozott a közönséggel való kapcsolódás, a visszajelzés, az aktivitások módja és milyensége is. Ez új stratégiát, új tartalmakat és akár szemléletm ódot is igényel a résztvevőktől. Van aki ideiglenes megoldásnak tekinti a digitális lehetőségeket a kultúrában, van aki szerint pedig ez a jövő. Te mit gondolsz az online platformok és digitális eszközök hosszútávú helyéről, illetve milyen lehetőségeket látsz?
Az előadóművészetnek, és ezen belül a klasszikus zenének nincs más választása: vagy alkalmazkodik a digitális korhoz, kikísérletezi és megtanulja használni az online világ eszközeit, vagy valóban múzeumba kerül – értem ezalatt, hogy egy szűk csoport nehezen hozzáférhető és drága szórakozásává válik. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy már a második olyan generáció nő fel, akiknek a képernyő, és az online közeg az elsődleges kommunikációs és tartalomfogyasztási eszköz – de még inkább az egyetlen. Ha Bach vagy Mozart az online térben nem létezik, nem hozzáférhető, az ő életükben sem lesz jelen – de miért ne lehetne a szükségből előnyt kovácsolni? Az előadóművészet még nem tette meg azt a hatalmas utat, amit a sport már megtett: tömegrendezvényekből hatásos és százmilliók által követett képernyős tartalom vált, amely egyáltalán nem kannibalizálta az élő eseményeket, ellenkezőleg: világméretű elérést és komoly anyagi forrásokat teremtett a sport ökoszisztémájának. Az előttünk álló, hihetetlenül izgalmasnak és sorsfordítónak ígérkező évek fogják megmutatni, hogy a klasszikus zene, a színház, az opera milyen innovációk és termékfejlesztések útján válik majd a sporthoz hasonlóan elsősorban képernyőn, vagy AR/VR-eszközökön élvezett tartalommá. Ehhez persze adatok is kellenek – és nemcsak a felhasználók offline tevékenységét nehéz jól adatolni, de a kulturális tartalmakhoz kapcsolódó metaadatok terén is rengeteg fejlesztés várat még magára. Ráadásul már itt kopogtat az ajtónkon a blockchain-technológia, az NFT-k világa – eltart majd egy ideig, amíg általánosan elterjed, de a digitális művészeti piac máris dollár-százmilliókban mérhető és exponenciálisan növekszik.
Minderről – és még jó pár témáról – szó esik majd május 12-13-án a Müpában, a Bach 2 Future 2022 konferencián. Az idei rendezvény újra képnapos és terveink szerint végig angol nyelvű lesz – meg szeretnénk mutatni a klasszikus zene legizgalmasabb innovációit, startupjait és előadóit.
Kovács Ágnes, 2022 január
Borítókép: Bezerédy Tamás
Comments are closed.