A cím azonnal megfogott, amikor a LinkedIn-en találkoztam az aktuális cikkem inspirációjául szolgáló, velős kis szösszenettel.
Az igen szórakoztató összefoglaló Jeff Haden tollából származik és Boris Veldhuijzen van Zanten szakértő tanácsain alapszik. Ő nem más, mint a TwitterCounter és a The Next Web szakértő szóvivője és alapítója.
Azzal bizonyára nem mondok újat, hogy legalább olyan nehéz feladat a hallgatóság azonnali megnyerése, mint amennyire könnyű elveszíteni már prezentációnk első perceiben.
Hogy ez a második felvázolt forgatókönyv szerint történjen, ismerjük meg azt a 10 kijelentést, amit Boris szerint messze kerüljünk el.
1. „Kimerült/fáradt/másnapos stb. vagyok. / Nem volt túl sok időm felkészülni, mert csak tegnap kértek fel.”
Ha mindjárt kifogásokkal indítunk, ha azt kezdjük el ecsetelni, hogy miért vagyunk éppen alkalmatlanok a közönség megnyerésére, hát azzal azt hiszem senki számára nem meglepő, hogy csak saját magunk alatt vágjuk a fát még azelőtt, hogy egy szó is elhangzott volna prezentációnkból.
Bármennyire is hihetetlen, öt prezentációból egy biztosan valamilyen kifogással indul.
A közönség nem azért ül épp a Te előadásodon, mert a kifogásaidra kíváncsi. Kötelességed tehát a legjobb formádat hozni! Ezért, ha épp pocsék állapotban vagy, inkább mondd le az előadásod. Hidd el, ezzel veszted a legkevesebbet.
2. „Hallanak? Á, igen, én hallom magam.”
Ha megfigyeljük, elég sokan indítanak ezzel. Az is látványos, hogy a mikrofon megkopogtatása és a kérdés feltétele után senki nem reagál még egy kézfeltétellel sem, az előadó pedig belepirul abba, ahogy a hangja hirtelen jó hangosan visszaverődik a falakról.
A hangtechnika ellenőrzése nem a Te feladatod. Ha nincs a helységben erre külön szakember, lehetőleg még az előadásod előtt teszteld a mikrofont.
Ha a technika ördöge mégis megviccel, akkor se ess pánikba, próbáld meg még egyszer, majd ha továbbra sem oldódik meg a probléma, jelezd, hogy technikai segítségre lenne szükséged. Mindeközben magabiztosan mosolyogj a közönségre és maradj nyugodt.
3. „Nem látom Önöket, mert túl erősek a fények.”
Igen, amikor a színpadon állsz, a reflektorok egyenesen téged világítanak, és valószínűleg még melegítenek is. Így azért elég nehéz lenne a közönséget jól szemügyre venni. Megnyugtathatlak, ez most nem is erről szól. Arról nem is beszélve, hogy erről nekik nem is feltéten kell tudniuk, tehát teljesen felesleges ezt közölni velük.
Előadásod alatt csak meredj a sötétbe, mosolyogj gyakran és viselkedj úgy, mintha csak otthon lennél. Ne pásztázd a közönséget eltakart szemekkel, inkább illedelmesen kérd meg a világosítókat, hogy egy kicsivel vegyél lejjebb a fényerőt, ha pl. magasba emelt kezeket szeretnél összeszámolni. Még jobb, ha mindezeket előre egyezteted velük és akkor ezt a kis interakciót is megspórolhatod.
Ha valamiért mégis kapcsolatba akarsz lépni a közönségeddel, bátran sétálj inkább közéjük.
4. „Erre később visszatérek.”
Ha valaki megtisztel azzal, hogy mindenki előtt teszi fel a kérdését, viszonozd azzal, hogy akkor és ott adsz számára választ. Soha ne halogass semmit.
Ha valaki olyat kérdez, amiről a prezidben néhány diával később szót ejtesz, ugorj oda azonnal ahelyett, hogy egy „később majd erről is lesz szó”-val elintézed szegényt. E hozzáállás által a közönség bevonásával igazán interaktívvá teheted az előadásod.
5. „Jól olvasható?”
Az egyezményes szabály szerint a betűméretnek kétszeresének kell lennie annak a méretnek, amit a közönség átlagéletkora megkíván.
Igen, ez pont azt jelenti, hogy ha 40 év körüli a hallgatóság átlagéletkora, akkor bizony 80-as betűméretben kell gondolkodnunk.
6. „Ezt most hadd olvassam fel Önöknek.”
Az oldalak folyó szöveggel való feltöltése a legjobb módja annak, hogy elveszítsük a közönséget.
Az ugye senkinek nem újdonság, hogy semmiképp sem szerencsés, ha a hallgatóságnak szöveggel telezsúfolt oldalakat kell bogarásznia ahelyett, hogy az előadóra figyelne? Mert vagy olvasunk, vagy az elhangzottakra figyelünk.
Ha mégis ebbe a hibába esnénk, eszünkbe ne jusson felolvasni nekik szóról-szóra.
Szerencsésebb csak hívó- vagy címszavakat használni, ám ha mégis szükséges pl. egy idézet beszúrása, akkor inkább hagyjunk pár másodpercet a hallgatóságnak, hogy legyen idejük elolvasni az adott szövegrészt.
7. „Kapcsolják ki a telefont/tabletet/laptopot stb.”
Voltak idők, amikor erre teljes joggal kérték fel az előadók hallgatóságukat. Ám már más időket élünk. A mai információdömpingben nem egy hátrány, ha a számunkra inspiráló dolgokat feljegyezzük magunknak, ne adj’ isten megosztjuk másokkal is a közösségi média segítségével.
Természetesen arra egész nyugodtan megkérhetjük őket, hogy csendes módban használják készülékeiket, de ne vegyük sértésnek, ha laptopjaikkal az ölükben hallgatják végig előadásunkat.
A figyelem kikövetelésével nem járunk olyan jól, mintha a hallgatóságunk kiérdemelt figyelmével tisztelne meg.
8. „Nem szükséges jegyzetelni vagy fotókat készíteni, mert az előadás anyaga az esemény után online is elérhető lesz.”
Igazán menő, ha a prezentációd később online is elérhető lesz. Ezzel önmagában nincs is gond. A kérdés inkább az, hogy miért is érzed ennek szükségét.
Egy jó előadás nincs bő lére eresztve, illetve – jó esetben – nem bír az élő előadásnál magasabb hozzáadott értékkel. Ha mégis ezt érzed, érdemes a 4-6. pontokat újra áttekinteni.
9. „Hadd válaszoljak a kérdésre.”
Természetesen profizmusra vall, ha a feltett kérdésre azonnal és hasból válaszolunk, de miért ne profitálhatna ebből a kérdés feltevőjén túl a teljes közönségünk is?
Ha először megismételjük a kérdést, nem csak azoknak kedvezünk, akik esetleg lemaradtak volna róla, vagy valamiért nem hallották, hanem magunknak is, hiszen így néhány potya másodpercet is nyerünk a tökéletes válasz megadása előtt.
10. „Rövid leszek.”
Az ígéret, amit senki nem tart be… sok előadás mégis ezzel a be nem tartott fogadalommal kezdődik!
A hallgatóságot valójában hidegen hagyja, hogy elhadarjuk-e, vagy bő lére eresztjük a prezentációnkat. Ők jó esetben azért ülnek a közönség soraiban idejüket ránk áldozva, hogy előadásunk által fontos információkhoz, inspirációhoz juthassanak. Szóval érdemesebb inkább valami olyasmivel indítani, hogy „ez az előadás új löketet adhat/megváltoztathatja az életed”, vagy „igyekszem az előírt 30 perc előtt befejezni, hogy mindenkinek legyen lehetősége egy kicsivel korábban kávéhoz jutni”. Ezek után már csak be kell tartanunk az ígéretünket. 🙂
Ráadás: „Hogy mi?! Kifutottam volna az időből? Pedig még 23 dia hátravan!”
Aki nem érkezik elég felkészülten, azzal ez könnyen megtörténhet. Ha egy előadó további időt kér, ezzel csúszást előidézve a programban és ezt meg is kapja, hát akkor ezt most elszúrta.
Ezt kivédendő, vágjunk bele úgy a dologba, hogy nem lutri lesz az előadásunk befejezésének időpontja. Inkább egy tudatosan felépített és begyakorolt prezentációval készüljünk, amely pontosan illeszkedik az előre meghatározott időkorláthoz.
Ehhez hozzátartozik, hogy érdemes a vége előtt 5 percet hagyni az esetlegesen felmerülő kérdések és ezekre adandó válaszok számára.
Ha nem látunk egyetlen felemelkedő kezet sem, invitáljuk meg közönségünket az előadás utáni kávészünetben egy kötetlen beszélgetésre. Akárhogy is történik, a talonban tartott 5 percért közönségünk hálás lesz. Ugyanez nem mondható el előadásunk ugyanennyi idővel való megnyújtása esetén…
Összegezve: érkezzünk felkészülten, maradjunk önmagunk és sugározzunk profizmust.
A hallgatóság mindig meghálálja a tiszta, világos és értelmes beszédet és azt, ha azzal az érzéssel távozhatnak, hogy előadásunkon meghallgatásával nem csak az idejüket vesztegették.
Forrás: linkedin.com
