Budapesten szeptember 1-től a kedvezmények tiltása mellett már csak fix hatósági áron lehetséges taxiszolgáltatást adni és igénybe venni, így a szolgáltatók közötti verseny, az árak egységesítését követően lényegében a szolgáltatás minőségére korlátozódott. E minőséget leginkább meghatározó eleme a műfajnak egyrészt a sofőr. Kedves-e, jó útvonalat választ-e, szükség esetén tud-e angolul vagy más nyelven? Fontos lehet az autó minősége, kora és felszereltsége vagy épp a szállítható személyek száma. Szempont lehet még a gyorsaság, vagyis az az idő, ami a megrendeléstől számítva a kiállásig eltelik. Ez jellemzően a flotta nagyságával van szoros összefüggésben. Meghatározó még, hogy mennyire könnyű a fuvar végén a számla kifizetése. Lehet-e bankkártyával, vagy mobillal fizetni vagy kizárólag készpénzzel? A cégek esetében fontos lehet még a taxikártyás fizetési mód vagy csekkes fizetési lehetőség. Ezeket a különböző fizetési módokat jelenleg nem tudja még minden társaság biztosítani.
Mindezen túlmenően az árverseny teljesen mégsem kizárható. Bár a budapesti taxizás az új hatósági ár bevezetésével jelentősen megdrágult és egységes is lett, a vidéki tarifákra a rendelet nem vonatkozik. Ennek okán a szolgáltatók a Budapest határon túli fuvarok esetén árelőnyre vagy épp – hátrányra tehetnek szert, ahogy egy rendes piacgazdaságban annak működnie illenék.
Az új rendelet persze más szabályokat is előír. A rádiózást felváltó csendes hívás miatt, már nem lehet válogatni a fuvarok között. A megrendelőhöz legközelebb eső autó veszi fel az utast.
A tarifán kívül a taxik színe is egységesítésre került. Mint azt a sofőröktől megtudtam, az új színkód elnevezése: Lamborghini sárga. Budapest utcáin száguldozó taxik ily módon rövidesen mind besárgulnak, ennek köszönhetően változik az utcakép (némileg New York-osodunk, ha lehet ilyet mondani J). A jogalkotó bizonyára számításba vette azt is, hogy a magasabb fuvardíj majd előbb-utóbb fedezni fogja az autók fóliázásának extra költségét is, mindenesetre valami megint FIX, hogy drágább lett.