Zsoldos Dávid most a Papageno képviseletében nyilatkozott, amely szintén stratégiai partnere az eSzínház Fesztiválnak, és különdíjat is adományoz.
A vírushelyzet előtti időszaktól indulva napjainkig, hogy látod a stream, az online kultúraközvetítések trendjét?
A trend nagyon egyértelmű: egy gyors és dinamikus felfutást követően – amely számos platformon, köztük a Papagenón is, egészen elképesztő számokat produkált – majdnem ugyanolyan gyorsan jött a visszaesés. Most pedig oldalazunk, szerencsére nincs vírus, lehet színházba menni – de sokan vannak, akik rákaptak annak az ízére, hogy ezer kilométerről is megnézhetnek egy-egy érdekes előadást.
Meglátásod szerint mennyiben tér el a hazai gyakorlat a nemzetközitől, illetve a színházi gyakorlat a koncerttermitől?
Nemcsak a hazai, de a nemzetközi szereplők zömét is váratlanul és sok szempontból felkészületlenül érte az a helyzet, hogy élő előadások helyett kizárólag a digitális térben tudnak érvényesülni. A felvételek még csak-csak rendelkezésre álltak, vagy elkészültek – bár meglehetősen változó minőségben -, de arra vonatkozóan már sok helyen nem volt elképzelés, hogy ezeket milyen platform(ok)on, milyen célcsoportnak, a monetizációt illetően pedig ingyenesen, VOD-alapon, vagy előfizetéseket gyűjtve tegyék közzé.
A színházi világ véleményem szerint nagyobb kihívással, de nagyobb lehetőségekkel is néz szembe, mint a zenei előadásoké – rövid távon legalábbis. A kihívás azért nagyobb, mert egy színházi előadást a legtöbb esetben nem csupán felvenni kell, de a rendezővel közösen adaptálni is – hiszen a nézőtéren ülő másképp figyel és másképp lát, mint a kamera. Ami a lehetőségeket illeti: egyrészt a koncerteknél az akusztikus élmény jóval fontosabb, ez pedig szinte biztosan elveszik egy közvetítésnél; másrészt pl. egy Beethoven-szimfónia előadása sokszáz már elérhető felvétellel versenyzik, nehéz meggyőzni arról a nézőt, hogy pont ezt az újat kell meghallgatnia.
Sok kulturális intézménnyel, előadóművésszel álltok kapcsolatban. Az ő visszajelzéseik, tapasztalataik alapján, hol a helye a digitális platformoknak a kultúraközvetítésben?
Mindenki sokkal jobban figyel a digitális jelenlétre – de mivel egyelőre sem jelentős nézőszámot, sem bevételt nem tudnak realizálni, a két évvel ezelőtti lelkesedés érthető módon megcsappant. Ezzel együtt világos, hogy ez a “marketing-repertoár” állandó része lett: folytatjuk az együttműködést az ARTE-val és több jelentős zenei versennyel is, hogy csak a nemzetközi partnereket említsem. És mindenki tudja, hogy előbb-utóbb ez a terep kritikus fontosságú lesz.
Számomra egyértelmű, hogy a digitális jelenlét nem megkerülhető. Hogyan látod online-offline viszonylatban a jövőt 5, illetve 10 év múlva?
A lényeg, hogy a személyesen megélt és a digitális platformon elérhetővé tett előadások kiegészítik egymást, az utóbbi nem helyettesítheti az előbbi élményét, viszont elérhető sokaknak, akinek az élő előadás nem. A legfontosabb kérdés – ami nem csak a kulturális tartalmakra vonatkozik -, hogy képes lesznek-e az internetes tartalmak kitörni az ingyenesség kultuszának hamis ígéretéből: felismerik-e a felhasználók, hogy a net nem azért demokratikus, mert minden ingyen van, hanem azért, mert ők döntik el, hogy miért és mivel – az idejükkel vagy a pénzükkel – fizetnek.
A Papageno különdíjat is ad az egyik előadásnak: miért érzed fontosnak az ilyen jellegű támogatást? Miért fontos ügy ez a Papagenónak?
Az eSzínház fesztiválja kiváló kezdeményezés, és nagyszerű alkalom arra, hogy a nézők és a szakmai szereplők számára egyaránt láthatóvá tegye azt a hihetetlenül gyors fejlődést, ami az elmúlt években az előadóművészetekben az online tartalomkészítést és -fogyasztást jellemezte. Azt az előadást, illetve társulatot szeretnénk díjazni ezzel a különdíjjal, amely nem csupán egy kiemelkedő színházi produkciót nevezett a fesztiválra, de kifejezetten figyelembe vette azt, hogy az előadás közönsége már nem csak a nézőtéren ül, hanem egyre inkább otthon, a kanapén is.
Borítókép: Papageno
Comments are closed.