Azt mondják, úriasszony sosem mond igent. A nem talánt jelent, a talán igent. A dolog persze nem ilyen egyszerű. Egy blogbejegyzésben olvastam a következő történetet, már nem tudom hol, ezért elnézést, de nagyjából ennyi forrásmegjelöléssel kell most beérnünk.
A bejegyzés kb. így szólt: Felmerült a társasházban, hogy udvarban garázsokat alakítana ki egy vállalkozó, erről szavaztak a lakók. Apám nemmel szavazott, nem akart garázst az udvarban. Aztán feltették a kérdést, hogy ha lesz garázs, akkor ki kér? Apám kért, ha lesz garázs, ő mindenképpen szeretne egyet.
Eddig a történet. Furcsán ellenmondásosnak tűnhet az apa viselkedése, de érdemes egy kicsit közelebb lépnünk. A két kérdés nem ugyanaz, és nem ugyanazt tekinti kiindulási alapjául. Az egyikben nincs még garázs, a másikban már van, és arra irányul: neked lesz-e. Jóhogy…
Erre hivatkozik a gyermekpszichológus is, amikor azt mondja, a szülő dönti el, hogy lemegyünk-e a parkba, azt meg a gyerek kompetenciájában hagyja, hogy bringával jön, vagy a labdáját hozza. Nem mindegy, mire vonatkozik a kérdés, és ha igent szeretnénk hallani érdemes jól célozni.
Más eszközökkel dolgozik, de működik a lakógyűléseken szerzett személyes tapasztalatom. A szavazáskor általában az az első kérdés: ki van ellene? Az eredmény általában konszenzusos igen, de legalábbis biztos igen. Miért? Korántsem azért, mert senki nem szeret tiltakozni. Nem. Azért, mert senki nem szeret első lenni, főleg egy konfrontatív helyzetben. Ellenvélemény?
