Az elmúlt napokban telis-tele volt a média azzal, hogy új, mozgó sebességmérő kamerákat állít hadrendbe a rendőrség, ami minden eddigieknél hatékonyabban szűri majd ki a gyorshajtók tömegeit, aztán később kíméletlen szigorral csap le a leggyakoribb közlekedési szabálysértések elkövetőire, beleértve a piros lámpán áthajtókra, záróvonalat átlépőkre, biztonsági övet nem használókra, és vezetés közben mobiltelefonálókra. Szép új világ. Jómagam csak annyit tudok erre mondani, hogy nagyon helyes.
Aztán ebben a nagy sebességkamerás kommunikációs zajban valamelyik este, az egyik kedvenc ismeretterjesztő csatorna műsorkínálatában szembe jött velem a Tömegkontroll sorozat közlekedésbiztonságról szóló epizódja. (Az epizódok tematikája, hogy bizonyos, a mindennapi életben emberek millióit érintő zavaró és érthetetlen problémák miért alakulnak ki, és hogyan lehet ezeket kreatívan kezelni Daniel Pink viselkedéskutató tolmácsolásában.) Az általam megnézett epizódban a gyorshajtással foglalkoztak, és azt elemezték, miért alakul ki, és hogyan lehetne azt hatékonyan megelőzni, értsd. rábírni az embereket arra, hogy ne száguldozzanak mások és saját életüket veszélyeztetve a közutakon.
A szokványostól eltérő, a balesetek hatásait drámain bemutató plakátok, filmek, hirdetések, vagy tetemes közúti bírságok helyett a szerkesztők egy olyan tesztet végeztek el, aminek a lényege az volt, hogy nem a gyorshajtókat büntetik, hanem a szabályosan közlekedőket jutalmazzák. A koncepció lényege egy olyan nyereményjáték volt, amiben azok az autósok vehették részt, akik korábban regisztráltak egy weboldalon és szabályosan, a sebességhatárokat betartva közlekedtek a játéknak helyet adó városban. A stáb sebességmérő kamerát szerelt fel a város egyik főútja mellé, ahol az elhaladó autósok láthatták, hogy milyen sebességgel haladnak el a kamera mellett, és azt is, hogy ha a sebességhatár betartatásával tették mindezt, akkor jogosultak a 100$-os nyereményre, amit aztán a szabályosan közlekedők közül sorsoltak ki a nyereményjáték ideje alatt minden nap egy szerencsést kiválasztva. A gyorshajtók meg szégyenkezhettek és irigyelhették „szerencsés” szabályosan közlekedő társaikat. Büntetés nem volt.
A sorozat epizódjában persze számos közlekedőt megszólaltattak, félreállítva szabályosan közlekedőt, gyorshajtót, aztán bemutatva a játék nyertesei közül néhányat. Mindenki megértette a leckét, a gyorshajtók bánkódtak és szent ígéretet tettek, hogy a jövőben nem mennek gyorsan, a szabályosan közlekedők meg örültek és biztosították a műsorvezetőt, hogy a jövőben is így tesznek majd. A nyertesek meg örvendeztek mindezek mellé. A recept egyszerű, a kúra hatékony a látottak tanulsága alapján. Rögtön eszembe is jutott, hogy vajon a közlekedésbiztonság oltárán nem lenne-e hatékony eszköz ezt nagyban csinálni, és a bejegyzés elején említett új szuper kamerákat inkább arra használni kis hazánkban, hogy jutalmazzuk a helyesen közlekedőket, és ne a gyorshajtókat büntessük, valljuk be kevés sikerrel. Aztán azon felbátorodva, hogy ez eddig senkinek sem jutott eszébe, és némi plágiummal élve ugyan, de én leszek az a zseniális marketing kommunikációs szakember, aki ezt majd a közlekedésbiztonság kommunikációs eszköztárába állítja, végeztem egy kis kutatómunkát. Hát, voltak már nálam okosabbak, akiknek ez eszébe jutott.
A VW támogatásával indult el még 2010-ben egy kezdeményezés The Fun Theory Award névvel, amiben a szokványostól eltérő, a mindennapi életet egyszerűen jobbá, és kellemesebbé tevő megoldásokat összegyűjtve ötlet szinten. Számos érdekes és figyelemre méltó pályázat született, talán az egyik legismertebb a Piano Staircase, mégsem ez lett a nyertes.
A nyertes egy olyan ötlet volt, ami kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit a bemutatott Tömegkontroll epizódban láttam. A nagy különbség az, hogy itt a nyertesek abból a pénzből kapják meg a jutalmukat, amit a gyorshajtóktól büntetésként beszednek. Kevin Richardson ötlete kiváló volt, ráadásul kapóra jött a VW-nek is, aki oda is adta a fődíjat a pályázatra. Aztán jött a java, az ötletet megvalósításra került a VW támogatásával együttműködésben a Svéd Közlekedésbiztonsági Szervezettel (Swedish National Society for Road Safety). A nagy siker, a kampány összefoglalója és eredményei itt megnézhetőek:
Még nem végeztünk. A kampány olyan sikeres lett, hogy 2011-ben Cannes-ban Titánium díjat kapott. A kampányt egyébként a DDB Stockholm jegyezte.
Zárógondolat. Milyen jó lenne, ha nálunk is látna fantáziát a rendőrség egy ilyen kampányban, és nem csak a büntetésen lenne az akarat és a hangsúly. Aztán az álmokat helyre teszi a wired cikke, ahol a szerző az összefoglaló végén kijelenti, ezt a kampányt nagy bizonyossággal nem lehetne megrendezni az USA-ban, mert ott a hangsúly nem feltétlenül a közlekedési morál javításán, mind inkább a pénzgyűjtésen van. Megérkeztünk.
Források: thefuntheory, thegovlab
