Malcolm Gladwell egyike kedvenc szerzőimnek, olyan érdekesen és jó stílusban tud írni társadalmi jelenségek és marketingkampányok hátteréről és insightjairól, hogy úgy falom az oldalakat, mint egy jó kriminél: mi lehet a tárgyalt jelenség oka, hogy sikerült nekik, tényleg van összefüggés?
A Fordulópont az első könyv volt, amit Gladwelltől elolvastam, mire a végére értem (illetve, mire másodszorra a végére értem, mert rögtön elolvastam még egyszer) kezdett bennem inogni az a meggyőződés, hogy az elért hatás egyenesen arányos a befektetett munkával, energiával. Nagyon izgalmas volt számomra a „fordulópont (tipping point)” jelensége, ahol egy ötlet, divathullám, termék egyszer csak robbanásszerűen elterjed – hasonlóan, mint a járványok.
Mint kommunikációs szakember, szakmai szempontból is kritikusnak érzem, hogy a kampányokban, melyek tervezését és lebonyolítását végezzük, hogyan teremthetünk olyan feltételeket, melyek átlendíthetnek egy terméket vagy szolgáltatást a fordulóponton, hogy onnantól rábízhassuk a dolgot a „járványra”. A vírus- és gerillamarketing nemrég még nagyon divatos, mára kissé megkopott hívószavak. A tapasztalat azt mutatja, hogy kevés valóban sikeres víruskampányt sikerült összehoznia a szakmának. A hatékony víruskampányok véleményem szerint azok voltak, amelyek terjedésnek a háttérben, láthatatlanul, kőkemény munkával megágyaztak.
Gladwell a fordulópont létrejöttéhez három fő szabályt állít fel: a kis számok törvénye, a megtapadási tényező és a körülmények hatalma.
A kis számok törvénye fejezetben részletesen leír három embertípust, melyekre összefoglalóan „véleményvezérként” szoktunk hivatkozni (néha már közhelyszerűen) a prezentációkban. De kik is ezek az emberek, hogyan viselkednek? Ők a következők: Összekötők, akik rendkívül széles kapcsolati hálót építettek ki, és ezt ápolják is; a Sokattudók, akik egy meghatározott területen számítanak szakértőnek (és itt nem a molekuláris biológiára vagy a rakétahajtóművekre kell gondolni, hanem pl. az éttermek, a biztosítások vagy épp a televíziókészülékek ismerete), és végül az Ügynökök, akik bármilyen mondanivalót be tudnak úgy csomagolni, hogy azt „eladják” nekünk.
A könyv 2000 és 2002 között íródott és az a véleményem, hogy az internet és a közösségi oldalak azóta sokkal könnyebben beazonosíthatóvá tették ezeket az embereket. Az Összekötők beazonosíthatók a hatalmas ismerősi hálózatból, a Sokattudók sokszor csapódnak rendszeres kommentelővé az érdeklődésük tárgyát képező weboldalakhoz, blogokhoz, sőt maguk is írnak ilyet. Az Ügynökök karizmája pedig általában még a virtuális téren is átszűrődik.
A következő fejezetben a megtapadási tényezőt körüljárva Gladwell megállapítja, hogy a reklámok felépítésénél tanulhatunk az olyan módszerekből, amik például a Szezám utcát sikerre vitték. Fontos tudni, hogyan szeleteljük és csomagoljuk be az információt, hogy az könnyen fogyasztható legyen.
A körülmények hatalmának elvét a 80-as években tapasztalható New York-i bűnözésjárványon és az emberek által még kezelhető csoportlétszámon keresztül mutatja be a szerző, szintén elgondolkodásra késztetve az olvasót.
Az esettanulmányok mint például az Airwalk deszkás cipők tündöklése és bukása, az öngyilkosság-és dohányzásjárványok vizsgálata friss szemszögből vizsgálja meg az események ok-okozatait, és arra késztet, hogy újragondoljuk, amit elsőre logikus megoldásnak látunk.
Véleményem szerint a könyv nemcsak szórakoztató, de szemléletformáló is egyben, minden kommunikációs szakembernek érdemes elolvasni.
Cím: Fordulópont
Szerző: Malcolm Gladwell
Kiadó: HVG Könyvek
ISBN 9789639686007
Megjelent: 2007
Terjedelem: 310 oldal
Bolti ár: 3200 Ft
A könyvbe itt lehet belelapozni.
