Az országgyűlés szeptember elején fogadta el a temetkezésről szóló törvény módosítását, amely bevezette a szociális temetést.
A szociális temetés részletszabályait tartalmazó végrehajtási rendelet kormány általi elfogadásáról a Belügyminisztérium hétfőn tájékoztatta az MTI-t.
E kormányrendelet szerint a köztemető fenntartója minden köztemetőben köteles külön parcellát kijelölni a koporsós, illetve urnás szociális temetési helyeknek. A szociális parcellában a sírhely első megváltása ingyenes az eltemettetőnek. A jogszabály szerint szociális temetéshez az állam által biztosított koporsót, urnát, sírjelet használhatja fel az eltemettető.
E szabályozás szerint szociális temetést a megkeresést követő öt napon belül lehet kérni az elhunyt utolsó lakhelye szerinti önkormányzatnál, az eltemettetőnek pedig vállalnia kell, hogy ő vagy egy általa felkért ember személyesen közreműködik a temetés során. Az önkormányzat gondoskodik a temetési helyről, a holttest szállításáról, esetleges hamvasztásáról.
A dokumentum meghatározza az elhunyt hűtésének hatósági árát, továbbá megszabja a hamvasztási díj legmagasabb összegét is. Emellett egyszerűsíti a lezárt temetők, parcellák újbóli használatba vételét is. A módosítás szerint a sírhelyet a korábbi 20, illetve 25 év helyett 10 évre is újra lehet váltani.
Ennyit a tényekről. Engem azonban, bevallom, a temetés szó önmagában szomorúvá tesz, de hogy valakinek rászorultsági alapon magának kelljen megásnia saját hozzátartozójának sírgödrét, azt egyenesen borzasztónak tartom.
Persze nézhetnénk úgy is, hogy klassz dolog az, hogy akiknek nincs pénze, annak így minimalizálódik a temetés egyébként manapság extra magas költsége, na de ki fogja ezt vajon bevállalni? Egyáltalán elvárható-e ez bárkitől manapság egy európai államban? De tovább gondolva, mi van, ha fizikálisan képtelen erre valaki, mert már nagyon idős, esetleg tolószékhez kötött? Persze, ahogy olvastam a szomszédot is meg lehet kérni, de mi van, ha ő sem vállalja. Nem tilos vállalkozóval ásatni ki a sírhelyet, ennek azonban kétségtelenül költségei lesznek. Előfordulhat, hogy valaki még ezt sem tudja vállalni. Ilyen esetben vajon mi történik? Ha azonban a moralitáson felül tudunk emelkedni, akkor is számtalan gyakorlati kérdés van még e mellett, hisz ez nem egy mindennapos feladat.
Egyesek szerint az EMMI ingyenes lakossági sírásó tanfolyamot hirdetett az érdeklődök számára, ami persze megadhatja a gyakorlati válaszokat, de a helyzet morbiditása az én szememben ettől csak tovább növekszik.
Mindenesetre én azt kívánom, hogy a szociális temetést minél kevesebbeknek kelljen igénybe vennie, ha lehet senkinek sem.
