Az idei Brain Bar ismét az emberiség jövőjének kérdését boncolgatta több szemszögből is – kollégáink, Dia és Gabi pedig megpróbáltak annyi előadást és beszélgetést meghallgatni ebben a témakörben, amennyit csak tudtak két nap alatt. Az alábbiakban Dia beszámolóját olvashatjátok a pénteki nap eseményeiről.
Már régóta szemeztem ezzel a rendezvénnyel, de eddig sosem volt alkalmam részt venni rajta, így izgatottan vártam a nagy napot, amikor végre az én agyam is kaphat ebből a pezsgő és gondolkodásra késztető kérdéstengerből. Jó előre átnéztem a programot, mert egy érdekes etapról és személyiségről sem akartam lemaradni.
A szavak erejéről
Elsőként a a Swords or Words című beszélgetésre ülhettem be, ahol Azar Nafisi, a híres „A Lolitát olvastuk Teheránban” című mű írója, Ugron Zsolna, író és újságíró, valamint Bonnie Christian, a WIRED főszerkesztője beszélgettek a szavak erejéről. Ha a szavaknak nincs ereje, miért tiltanak be a rezsimek és diktatúrák egyes könyveket? Ezek szerint legalább annyira félnek a szavak hatásától, mint a töltött fegyverétől. És az hogyan lehetséges, hogy a könyvek akár örökérvényű igazságokat és értékeket adnak át, miközben fikción alapszanak? Abban a beszélgetés szakmabeli résztvevői mind egyetértettek, hogy egyfelől a fikció nem egyenlő a hazugsággal, másfelől egy jó könyv csak úgy írható meg, ha a bennünk lévő igazsághoz nyúlunk és onnan szólaltatjuk meg a szereplőket a saját hangjukon.
Pusztítunk vagy az evolúciót szolgáljuk?
Származhat-e bármi jó abból, amit több mint 7 milliárd ember tevékenysége jelent a Földön? Chris. D. Thomas ökológus-kutató szerint igen! Elmondása szerint a fajok kihalása mindig is része volt az evolúciónak – ami sosem állt meg, ugye -, a kihalás a bolygó szempontjából pedig “csak” veszteség, ami utat nyit az új fajok előtt. Ha már a kihalásnál tartunk: bár a közvélekedés szerint az ember feldúlta az anyabolygót, az Egyesült Királyságban az utóbbi évszázadokban egy faj sem pusztult ki. Az ember pedig nemcsak pusztít, de új fajokat is létrehoz, így maga is hozzájárul a biológiai sokszínűség fenntartásához.
Techóriás egy jobb világért
Jaqueline Fuller, a Google alelnöke és a Google.org elnöke Winkler Nórával arról beszélgetett, hogyan kapcsolódnak össze a társadalmi problémák és a technológia, és utóbbi miben tudja segíteni az embereket. Mennyire fér meg egymással az empátia, amit óhatatlanul átél egy-egy elé kerülő projekt kapcsán, az üzleti felfogással? Bármennyire is problémás, hogy erről még mindig beszélni kell, szóba került az is, Fuller miként tud érvényesülni és hogy éli meg a mindennapokat nőként a techiparban.
Több érdekes történetet hallhattunk a mindennapjaiból, amiben azért is küzd, hogy egy emberközpontúbb világot teremthessenek meg egy akkora óriással a hátuk mögött, mint a Google. Három fő területre fókuszálnak jelenleg munkájuk során: az oktatásra, a faji egyenlőségre és a gazdasági esélyteremtésre. Mivel meggyőződésük, hogy a következő évtizedekben már az állások 90%-hoz szükség lesz valamilyen IT tudásra, nagyon komolyan dolgoznak azon, hogy minél több embernek biztosíthassák az ehhez szükséges oktatást. Személy szerint remélem, hogy hosszú és eredményes munkát végezhetnek ezen a téren.
Füstmentes megoldások dohányosoknak
Nem hagyhattam ki az „Egy jövő dohányzás nélkül” című mítoszromboló beszélgetést sem Marc Firestone, a Philip Morris International külkapcsolati és jogi elnökének részvételével. Itt elhangzott, hogy világszerte mintegy 1 milliárd ember dohányzik – csak Magyarországon 2,5 millió felnőtt pöfékel rendszeresen. A dohánygyár az elmúlt évtizedekben komoly kutatásokat végez, hogy megtalálják az erősen egészségkárosító dohányt kiváltó alternatívát. Ennek lényege, hogy kiküszöböljék az égést és az ezzel keletkező káros anyagokat tartalmazó füstöt. Jelenleg is rengeteg innováción dolgoznak, sőt, még a Szilícium-völgy felé is kacsintgatnak.
Mert bár nyilván egy ideális világban az az 1 milliárd ember mind egyszerre döntene úgy, hogy végleg megszabadul ettől a káros szenvedélytől, valószínűleg ez sosem következik be. És persze, bár ez nem hangzott el, csak az én személyes véleményem, nyilván egy dohánygyárnak is az az érdeke, hogy fogyasztói minél tovább vásárolják a termékeiket.
Mindennapi adatunkat ad meg nekünk ma (is)
Juan Bernabé-Moreno, az E.ON AI szakértőjének előadása azt feszegette: vajon meg tudja-e menteni a földet az adat? Felvezetőjében rögtön elgondolkodtatott: ha annyira azt akarja mindenki, hogy lehet, hogy mégsem használunk csak szénmentes energiát?
Másodpercenként 63 millió kapcsolat létesül az interneten keresztül, és rengeteg adat áll rendelkezésünkre arról, hogyan és mennyi energiát használunk. Az AI képes arra, hogy ezeket feldolgozva és analizálva megadja az adatok alapján felmerülő kérdésekre a válaszokat. Lehet, hogy arra is képes, hogy megtanítson minket az energiatudatos gondolkodásra?
Jelenleg az a szomorú helyzet, hogy sokan azt sem tudják, mit jelent a kilowatt, arról pedig halvány elképzelésük sincs, hogy egy nap alatt mennyi energiát fogyasztanak. Az energia nem túl szexi téma a hétköznapokban és sajnos nem is kézzelfogható – ezen az AI viszont változtathat. Sőt, ennél jóval többet is segíthet: nemcsak a megújuló energiatermelő állomások helyét határozhatják meg a segítségével, de segítséget adhat a karbantartásban, üzemeltetésben és akár a fejlesztésben is. A lakossági fogyasztók szintjén az AI segíthet abban, hogy egy otthon energiafogyasztását töredékére csökkentsük. A szakember véleménye szerint az adattudósok a mai szuperhősök, akik szaktudásukkal, az adatokra és az AI segítségével igenis megmenthetik a világot, és egy szebb jövőt teremthetnek a gyerekeinknek.
Felpörget és kiéget a startup világ?
Különösen kíváncsi voltam Shem Magnezi (@shemag8) Fuck you Startup World! előadására. A világoskék Don’t Fade Away pólóban beszélő fiatalember 2012-ben alapított két társával egy startup céget, hogy aztán heti 5-7-szer 12-24 órát gürizzenek benne. Szóval belülről tapasztalta meg a startupok világát, ami igencsak széleskörű, hiszen ma már mindenki entrepreneur, ugyanazzal a rövidítésekkel teli szakzsargonnal. Shem elmondta, hogy a startupok világában nem lehet priorizálni, mert minden fontos és minden sürgős. Megállni is lehetetlen, mert mindig van valami teendő. Így nem csoda, ha 2-3 év alatt kiég az ember – sőt, inkább az a csoda, ha nem.
Neki sem sikerült megtalálni a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, egészen addig, míg az élet kényszerítette rá a váltásra, mikor 4 hónapos kislánya komoly beteg lett. Shemnek nem volt választása, de nem is döntött volna másképp: otthon szükség volt rá. Nehezére esett kiszállni a munkából, mással foglalkozni, de a lánya nyilván mindennél fontosabb volt. Ez az időszak azonban arra is alkalmasnak bizonyult, hogy Shem átgondolhatta, mit is akar valójában az életével kezdeni. Shem szerint a startup világ jó tanulási lehetőség, de nagyon egészségtelen munkakultúrával megfejelve. Azt pedig mindenkinek magának kell eldöntenie: vajon szükséges-e ekkora áldozatokat hozni a remélt eredményekért?
Figyeljétek posztjainkat, mert folyt.köv. majd Gabitól a Brain Bar szombati napjáról.
Comments are closed.