Egy hűségprogramnak az az elsődleges célja, hogy újravásárlást generáljon. Ezt különböző mechanizmusokkal lehet megvalósítani, a leggyakoribb megoldás: a hűséget a vásárlási összegtől függő, később levásárolható pontok adásával igyekeznek elérni.
A kapott pontoknak több pszichológiai hatása is van: valami pluszt kapni mindig jó érzés, továbbá minden emberben ott van a „gyűjtögető” ösztön – a hűségprogramok külföldi és hazai üzemeltetői számos olyan fogyasztóról tudnak beszámolni, aki példásan és folyamatosan gyűjti a pontokat, de szinte sosem vásárolja le őket.
A pszichológiai nyomás azon vásárlókra is nehezedik, akik (még) nem léptek be a programba: minden nyugtán az orruk alá dörgölik, hogy vásárlása mennyi pontot érne, ha hűségkártya is lapulna a zsebében.
Nemrég a bulvársajtó szállított egy új bizonyítékot számomra, hogy milyen hatalma lehet a „gyűjtögető” ösztönnek. Ahogy a Blikkben is olvasható, egy egyébként szerintem elég profin kivitelezett bűncselekmény végrehajtása során a „SMART kártyád van?” kérdés banánhéján csúszott el a gyanúsított 😀
„A vádlottak Győrből loptak egy X5-ös BMW terepjárót a bűncselekmény elkövetéséhez. Ügyeltek minden részletre, készpénzzel fizettek, hogy ne legyen nyomuk. Gondoltak arra is, hogy telefonjukat a rablás időpontjában az elkövetés helyszínén ne lehessen bemérni. Az egyik vádlott, D. Lajos az M1-es autópálya mellett bement egy benzinkútra, s kannában benzint vásárolt, hogy felgyújthassák a bűncselekményhez használt gépkocsit – mesélte forrásunk, hozzátéve: készpénzzel fizetett az illető, akit bár a biztonsági kamera felvételein is láttak, de azonosításra alkalmas felvétel nem állt rendelkezésükre. A benzint vásárló férfi azonban nagy pontgyűjtő volt, így a vásárlás után odaadta a kutasnak a plasztiklapot. Ez segített azonosítani az illetőt.”
Gratulálok a ClubSmart programot üzemeltető kollégáknak 🙂
