Csak nem hagyott nyugodni a svédek által elég zajosan felvetett kérdés: vajon mekkora szerepe volt Paul Hansen díjnyertes (fotósok nélküli) képének a Haiti számára küldött adományokban. Anélkül is lettek volna? Akkor is lettek volna, ha csak a második kép készül el? Az is kapott volna díjat?
Feltettem magamnak a kérdést: vajon kell-e két kép a kialakult helyzethez. Vajon, ha csak a fotósokat is ábrázoló kép készül el, akkor is minden ugyanígy történik? Végső soron az váltotta ki a jelen helyzethez vezető felhördülést. A kollégáim segítségét kértem és kaptam, amit ezúton is köszönök! Aznap mindenki két e-mailt kapott tőlem, egy-egy fotóval. A csapat egyik fele a díjnyertes képet kapta elsőnek, aztán a fotósokat is ábrázoló változatot, a másik fordított sorrendben. Minden levélben annyit kértem, írják le néhány szóban, mi jut eszükbe a képekről.
A válaszok között jónéhány zseniális egyéni asszociáció is volt a képek kapcsán, engem azonban elsősorban a két kép együttese érdekelt, és volt is néhány határozottan beazonosítható közös jellemző. Ezek alapján azt kell, hogy mondjam, ha csak a második kép készül el, akkor is nagyjából ugyanaz az ellenérzés alakul ki, mégis van érdemi különbség. Akik az első kép után nézték – szerintem (!) -, némi csalódottságot is érezhettek, felteszem azért, mert már valamilyen véleményt formáltak, viszonyba kerültek a képpel, majd hirtelen azzal szembesültek, manipulálták őket. (Kb. ez lehetett a svédeknél az adománykérdés.)
Nagyon érdekes volt látni, hogy egyszerűen azzal, hogy milyen sorrendben jutnak el az információk a befogadókhoz, hogyan lehet intenzívebbé tenni vagy egyszerűen csak árnyalni egy helyzet megítélését. Statisztikai összesítés alapján – ahol is egy hét hasmenés és egy hét szorulás átlaga két hét normális anyagcsere – azt mondhatjuk, mindenki látta ugyanazt a két képet, tehát a reakciók eredőjének is ugyannak kéne lennie. Mégis van egy olyan érzésem, hogy amennyiben a díjnyertes kép nem kapott volna díjat, Haiti pedig kiemelt támogatást a svéd kormánytól, akkor könnyebb lett volna feldolgozni a készítők képét, ami nagyon leegyszerűsítve végül is egy „werk-fotó”.
Ami egészen biztos, hogy a fotósok fotója után, az eredeti kép biztosan nem kap díjat, és a „werk-fotó” kapcsán várható felhördülés jó eséllyel elvitte volna a fókuszt az adományozástól. Hogy ez jó vagy nem, azon sokáig el lehetne filozofálni, ezt már inkább döntse el mindenki maga.
