Az MNB 2008 februárjában kivonta a forgalomból a legkisebb címletű érméket, vagyis az 1 és 2 forintosokat. A kivonás oka, hogy fémtartalmuk és az emelkedő nyersanyagárak miatt, ezen érmék előállítási költsége már magasabb volt névértéküknél. A bevonás időpontjában az 1 forintos előállítása 2-5, míg a 2 forintos érméé 4-7 forintba került.
Ezeknek a címleteknek folytonos utángyártási igényük is volt, ugyanis a legkisebb érmék 70-75 százaléka forgalomban maradt, vagyis kikerült a pénzfizetés rendszeréből (ennek oka lehet malacperselyben gyűjtés, esetleg szerencse kútba dobás, elhagyás vagy épp a külföldi turisták hazavitték emlékbe.)
Az intézkedés következtében a legkisebb címlet az 5 forintos érme lett. Az árak persze ezután sem csak 0-ra és 5-re végződhetnek, de fizetésnél a kerekítés általános szabályai szerint kell eljárni. (1,2,6,7 forintra végződő árak esetén lefelé; míg 3,4,8,9 forintra végződő árak esetében felfelé.)
Az 1 és 2 forintosok kivonásának ma ismételten jelentősége van, mert éppen a mai napon, azaz 2013. február 28-án van a visszaváltás utolsó napja. Ezt követően ezeket az érméket már nem lehet forgalomban lévő címletekre váltani az MNB-nél.
Bár a kivont érméket öt évig lehetett beváltani, az első hírek szerint a mai reggelen mégis kígyózó sorokban várakoztak az emberek az MNB budapesti lakossági pénztáránál, ami délutánra csak fokozódott.
Tanulságos jelenség ez, hogy bár öt éven át bármikor meg lehetett volna ejteni a beváltást MNB nyitvatartási időben, rengeteg ember mégis csak a legutolsó napon teszi ezt meg. Vajon mi lehet ennek az oka? Talán csak a közelgő határidőről szóló híradásból jutott sokaknak eszébe, hogy van még pár vödör aprópénz a padláson, amit jó lenne beváltani, de bizonyára voltak hezitálók is, akik csak később hoztak döntést arról, hogy emlék legyen-e a megmaradt érmékből vagy mégis inkább beváltásra kerüljenek. Persze egészen biztos, hogy más okok is szerepet játszhattak abban, hogy végül ilyen sokan álltak sorban a legutolsó napon, de feltételezem, hogy aki a kígyózó sort kivárta, az jelentősebb mennyiséget őrzött meg idáig, és élt az utolsó nap adta lehetőséggel.
A határidőket mindenképpen érdemes szemmel tartani, és véleményem szerint kellő odafigyeléssel, a sorbanállás is elkerülhető.
